Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Karel Kreibich: A száguldó riporter
jZ&gü/cté Nagy honfitársunk: Egon Erwin Kísch 1885-ben Prágában született és 1948-ban ugyancsak Prágában halt meg. Élete két egymástól történelmileg nagyon különböző időszakra oszlik. Ez a körülmény nemcsak döntően befolyásolta, de kemény próbára is tette alkotását. Igaz emberré, riporterré és újságíróvá a Habsburg birodalom belső ösz- szeomlása idejében vált. Mindezt az első vi lágháború és az akkori rendszer által el nyomott nemzetek lázadása váltotta ki. Ak koriban Kisch 'kizárólag Prágában élt és az ott megjelenő német sajtóba írt, amely an nak idején nagy jelentőséggel és befolyás sal bírt. Kisoh azonban nem volt és nem is lett soha polgári újságíró. Erős szociális ér zéke, a szegények iránti együttérzése, a pol gári és az akkori felfogás szerint egyszer smind az emberi társadalomból kitaszítottak iránti emberséges megértése a nagyváros legalsóbb rétegeinek szocialista riporterévé tették. De mindezt nem szenzációhajhászás ból vállalta, vagy azért, hogy tőkét ková csoljon belőle magának. Riportjai nem tártál- maznak felületes szenzációkat. Kisch az igaz ságot szenvedélyesen ^kereste, jó szeme volt, az igazságot akkor is megtalálta, ha el volt rejtve, akkor is, ha kincsként kellett a sze métből kikaparnia. Többet látott, hallott, sőt mélyebben és erősebben érzett másoknál. Tudta, hogy a nagy esemény több kisebb eseményből tevődik össze, azokból lesz és távol állt tőle, hogy az apró részleteket fi gyelmen kívül hagyja, sőt mi több — lebe csülje. Ezért voltak riportjai realisztikusok; az igazságot hirdették, szocialista és egy szersmind költői vérmérséklet szemüvegén keresztül nézve azt. így azután szociális bí rálatként, vádként is hatottak, éppen azért, mert szerzőjük nem bíróként, vagy vádlóként lépett feL Ekkoriban írt „Leányok kitartott ja“ („Éter Mádchenhirt“) című regénye, melyben egy selyemfiú életét írja le, a rea lista művészetnek egyik remeke; „Akasztófa Toncsi“ („Die Himmelfahrt dér Galgentoni“) éppen mély emberi hangjával, nevetésre és sírásra egyaránt késztető humorával, a bor zalmas társadalmi viszonyok szörnyű szatírá jának erejével hat. Kisch német lapokba írt, német volt az anyanyelve és iskolai 'képzettségét is ezen a nyelven szerezte. De a régi Prágában élő németek és csehek közötti kirívó nemzetisé gi ellentétek és a német és a cseh „társa ság" egymástól való elzárkőzottsága ellenére sem vált Kisch soha nacionalistává. Nem vál hatott azzá, mert mély szociális érzéke meg akadályozta ebben. A német Prága polgári és kispolgári volt, német proletariátus Prágában nem létezett. Azok a társadalmi rétegek, amelyek Kisoht érdekelték, amelyekkel együttérzett és élt, Prága dolgozó népe és azon belül is annak legszegényebb rétegei, mind csehek voltak. Emellett Kisch volt talán az egyetlen német újságíró az akkori- Prágában, aki élénk összeköttetésben állott cseh kartársaival. Hiszen azok egyrészt Job ban ismerték a népet, másrészt cseh mun kássajtó is létezett Prágában. Ez a magya rázata, hogy Kistíhnek csak a cseh újságírók között voltak barátai. A cseh néppel való szoros kapcsolata kö vetkeztében Kischt is megfertőzte a cse- heknék az osztrák rendszer iránti ellenszen ve, hiszen annak tisztviselői, rendőrei, csend őrei, bírái mind a szegény nép ellenségei voltak. Ezért sem válhatott Kisch soha
