Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Veres János: Felsőbalogi jegyzetek
Nem látni senkit. Csak a tyúkok kapar- gálnak, amott hátrább. A fészerféléből ki- hallatszik, hogy valaki kaszát kalapál oda bent. De libben már a konyhaajtóra akasztott lepedő s kilép a tenyérnyi tornácra Piroska néni. — Itt vagyok, csillagom, — mondja és jön le a lépcsőn. A kis tornác párkányán muskátli piros- lik. A kisfiú átadja Piros néninek a poros vendéget, azután elköszön. Mi ketten bemegyünk a házba. Vezet be a néni a konyhán keresztül a szobába. Már itt is ülünk, egymással szemben, én az asztal melletti széken, 6 a magashátú öreg díványon. Középtermetű, bamaarcú asszony. Ötvennégy éves. Csupa tűz, csupa erő, csu pa élet. Ibos Istvánnénak hívják, de a falu ban mindenki leánykori nevén, Zsámbok Pi ros néninek szólítja. Barna szemében fiatalos fény lobog, ő a tánccsoport vezetője, édes anyja. Panásszal kezdi. — Nehéz összehozni a tánccsoport tagjait. A fiatalság a slágereket szereti. De Piroska néni nem olyan fából van fa ragva, hogy visszariaszthassák a nehézsé-, gek. Ha aztán mégis összehozza a fiatalo kat, olyan műsorral lepi meg a közönséget, hogy utána sokáig beszélnek róla a faluban. Meséli a múltját, az életét. Kitől tanulta a táncokat meg a dalokat, Piroska néni? Már serdülő lánykorában figyelte, hallgat ta az öregeket. Látta, mint perdülnek tánc ra egy-egy vidám ünnepen, poharazás köz ben, a fiatalok kedvétől feltüzelve. Nézte a hóbajszú apókat, kilencvenéves „manókat“. Megtanulta a nótákat, amiket daloltak, dú- doitak. Mikor azok elköltöztek a föld alá, a dalok nem haltak e- velük. Ott éltek, ég tek már akkor azi-k a Piroska néni eszében, szívében. — Minden vágyam az, hogy amit én tu dok, átadjam másoknak, a fiataloknak. Olbracht, Katájev könyvét látom az asz talon. Piroska néni beszélgetés közben idéz get. A hárompolcos állvány roskadásig tele van könyvvel. Rajta a rádió. Ennek a háznak az ablakán már fényesen bevilágít a „szellem napvilága“. Piroska néni kiképzett segélynyujtó is. Mutatja a vöröskeresztes táskát. — Nem magamnak akarok én élni, — mondja, — hanem a népért, másokért. Csak így találok az életben örömet. Szavai a múlt árnyát lebbentik elém. Látta a cselédeket, mikor sokgyermekes család jukkal marharépát vacsoráztak. — Sírni való volt az, csillagom, — hajtja ie a fejét. Piroska néni, férjével együtt, a szövetke zet tagja. Ha valamilyen fellépésre készül nek, a fáradságos mezei munka befejezése után a fiatalok közé siet, hogy gyakorolja velük a táncot. így volt ez legutóbb is. Ibos bácsi, aki közben bejött a konyhába, hallja beszélgetésünket. — Eleget mondtam neki — vág szavunkba a pipa mellől, — hogy ne menj sehova, te asszony, iszen fáradt vagy, pihenj inkább. De hiába beszéltem neki. Korholón néz feleségére, azután elmoso lyodik. — Hanem a műsor, az oszt csakugyan szép vót — mondja és dolga után néz. Piroska néni néhány régi tánclépést mu tat. A tizennyolcadik század elején táncol tak így a balogiak. Ügy mozog, lépdel, mint egy fiatal lány. Egy-egy fellépés előtt maga járja végig a falut, hogy összeszedje a táncosok részére a népviseletet. Egy régi pruszlikot mutat. A nagyanyjáé volt, fekete posztóból készült, gyönyörű zsinórofeással ékes. Egy fekete kázsmír nagykendőt is elővesz a fiókból, kö rül piros fuxiák füzére szegélyezi. — Volt ilyen kendő violaszínben is — em lékezik vissza. — Hát még a festett szok nyák meg a piros szalagok! Milyen is az a népviselet, amelyben a tánc csoport tagjai szerepednek, nyaranta a kas tély kertjében összerótt dobogón, télen meg a kultúrtermet helyettesítő kocsmahelyiség ben? A menyecskék főkötőt (totagyot), a leá nyok pártát -viselnek. Tüll ingváll, piros és fekete posztópruszlik, kreplis fekete kázs- mírszoknya (vagy piros kartonszoknya), krep lis kék kötény (néha fehér fogas kötő) dí szeleg rajtuk. Lábukra magassarkú kordován csizmát húznak. A férfiak bokrétás fekete pörge kalapot tesznek a fejükre. Bőujjú gyolcs, vagy len vászon ingből, sujtásos fekete posztólajbiból. (somfejű gombokkal), bő gatyából áll öltö zékük. Vásznat ma is sok háznál szőnek Felsőbalogon. (Lábukon puhaszárú csizmát viselnek.) Nem kell sokáig kérni Piros nénit, hogy eldaloljon néhány régi népdalt. A két ökröm, a Rendes, a Virág megette a kertben a rezedát.
