Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - E. V.: Könyvespolc
ez az én történetem hazám politikai re formát, a nagy, erőteljes nemzetnek föléb redését. Talán érezni fogja e történet ol vasásakor annak szükségét, hogy kivívja boldogságát, szabadságát. Talán szét fogja törni kínzói bilincseit és szabad lesz. Csak akarat, bátorság, és testvéri egyetértés kell hozzá és bizony szabad lesz.“ A respublika a forradalmár Jókai esz ményképe és bármennyire is beletörik ké sőbb a császári ház iránti lojalitásba, re publikánus önmagát sohasem tagadja meg. Éppen Pozsonyhoz fűződik életének egy epi zódja, amely ezt bizonyítja. A század végén ellátogatott Jókai a régi koronázó városba és természetesen ünnepélyesen, nagy bankettal fogadták. A pohárköszöntők sem maradtak el és a polgármester felköszöntőjében „a költők királyának“ mondta Jókait Az író tisztelettudóan megköszönte a kitüntető sza vakat, de figyelmeztette a polgármester urat, hogy az irodalom nem királyság, hanem res publika. (tht.) Ndzim Hikmet: Versek Az emberiség legszebb, legjobb és leg merészebb álmai, amelyeket e század harcai és munkája szültek, a hatalmas, kimerít hetetlen erők, amelyek formálják, alakítják és előre viszik a világot, adják Nazim Hik met, a békeharcos nagy török költő versei nek alaphangját Neve ma ismert az egész világon mindenütt, ahol a dolgozó ember küzd a sötétség, a maradiság ellen és a büszke, szép munkásélet hívének vallja ma gát. A szabadságnak és békének ez a nagy énekese a szívünk hangján szól verseiben, vágyainkról és erőfeszítéseinkről beszél, a gyűlöletünket és szeretetünket énekli meg. Napjainknak ez az ékesszavú, forradalmár romantikusa, bizton megvetve lábát a föl dön, a tűző nap és a csillagok felé emeli bátor tekintetét; űzött, halálosan beteggé tett szíve ellenállhatatlan költészetének hangján az élet, a teremtés hitét hirdeti és harcról dalol, amely előre és felfelé ve zet. Az a negyven vers, amelyet a Csehszlo vákiai Magyar Könyvkiadó most ősszel je lentetett meg, ízelítőt ad mindarról, ami a hányatott életű költő elméjét és szívét foglalkozatta: a börtönökben eltöltött kese rű évekről, a török nép küzdelmes életéről, a török falu rettentő nyomoráról és arról a hatalmas harcról, amelyet a világ proleta riátusa századunkban az önkény és a hata lom bitorlói ellen folytatott. Tóth Tibor, a versek átültetője, nagy szeretettel és ihletett művészettel birkózik a legnehezebbel: hűségesen tolmácsolni Hik- met eredeti és egyéni hangját, keménysé gét, amikor harcra szólít, lágyságát, amikor benső érzelmeiről vall. Hikmet, mint min den nagy és igaz költő, tudója a költészet legnagyobb titkának: mesterkéltség nélkül közvetlennek és meghittnek lenni, hogy min den egyszerű ember megérthesse. Tóth Ti bor, aki Blaskovics József török eredetiből készült nyersfordítása alapján ültette át a verseket, sok helyütt mesterien tolmácsol ja a népköltészet formai és ritmikai ele meire támaszkodó egyszerű és meghitt so rokat, de visszaadja artisztikumát is, ahol Hikmet hangutánzó és hangfestő szavaival bűvöli el híveit. Nincs itt helyünk a bővebb elemzésre, azért csak röviden utalhatunk egyfelől az „Angina peCtoris" megrázóan bensőséges, egyszerű lírájára: „Ha szívem fele itt is van, doktor, a másik fele, Kínában ver, a Sárga folyóhoz hömpölygő diadalmas hadsereggel. S alig pirkad a hajnal, doktor Görögországban virradatkor . Gyilkos golyók tépik a szívem ...“ Másfelől a „Kalózdal“ vagy a „Mehmet“ nagy zenei érzékkel átültetett ritmusa és különös megejtő hangsúlya bilincsel le, amely hűségesen és — úgy érezzük — egyenértékűen adja vissza a szocializmus nagy költőjének eszmei mondanivalóját, a magyarral sokszor rokonhangzású versei nek szépségét, anélkül, hogy valami külö nösebben erőszakoltat vagy mesterkéltet éreznénk. Úgy hiszem, ez minden műfor dítás titka: visszaadni az eredeti verset min den artisztikumával — magyarosan és hű ség és forma tekintetében nem véteni a költő ellen. Tóth Tibor ezt a feladatot a legtöbb Hikmet versben derekasan, nagy készséggel, tiszta művészettel oldja meg. A kiadó a szép kötet előszavában feles legesen emeli ki, hogy ez az első magyar Hikmet-kötet sokkal közvetlenebb hangú, érthetőbb és hívebb, mint az eddig megje lent többi magyar fordítás. Rövidesen ugyan is Nazim Hikmet válogatott verseiből egy kötetnyit megjelentet a budapesti Szépiro dalmi Kiadó is ugyancsak eredeti török szö veg alapján. Ez a kötet, amelynek fordítói közt Benjámin László, Devecseri Gábor, Kuczka Péter, Lányi Sarolta, Somlyó György, Szabó Lőrinc és mások szerepelnek, bősé ges alkalmat ad majd az összehasonlításra és vitára. Voynich: Bögöly Fokozott érdeklődéssel vettem kezembe Ethel Lilian Voynich angol írónő „Bögöly“ című regényét, visszaemlékezve, hogy Nyi-
