Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Jankovich Imre: A Szlovák Nemzeti Képtár fejlődése
A Szlovák Nemzeti KéjTCSf tulajdonképpen még egy 1948-as törvényrendelettel alakult meg. Az azóta eltelt idő alatt épült ki az intézet, úgyszólván a semmiből. Ezt a fejlő dést talán a következő néhány adat világít hatja meg a legjobban. 1950-ben az intézet mindössze két helyiségében két alkalmazot tal dolgozott. A leltárt kb. 500 mű képezte, mely legnagyobb részt a Szlovák Múzeumból került oda. Az intézet könyvtárának birto kában lob. 500 könyv volt. 1951-től kezdődik a szervezett növekedés. Rendszeres gyűjtés sel és felvásárlással, állandóan és mind gyakrabban növekszik mind a mükincsáUo- mány, mind a könyvek száma. 1951-ben 365, 1952-ben 914, 1953-ban pedig 814 újabb mű kerül a képtár birtokába. A könyvtár je lenleg több mint 10 000 kötettel van fel szerelve, ami azt jelenti, hogy Szlovákia legnagyobb szakkönyvtárai közé tartozik. Ezzel egyidöben, az 1951—54. években foko zatosan az intézet egyes szakosztályainak ki egészítésével, mind kedvezőbb feltételek ke letkeznek a komoly tudományos kutatómun kához. Megalakul a jelenkori művészet szak osztálya, a régi képzőművészettel foglalko zó, valamint a grafikai osztály. A szakmű helyek közül dolgozik az asztalos és fény képész-műhely, 1954-ben pedig kifejlődik a nagyjelentőségű restauráló műhely. A legnagyobb nehézségeket mindig a kellő helyiségek hiánya okozta, (mind a kiállítás, munkahelyek, mind a raktárak számára). 1951 végén az épület egyik szárnyának adap tálása lehetővé tette, hogy a fiatal intézet munkája első szakaszának eredményeivel a közönség elé lépjen első alkalmi kiállítással. Ez a kiállítás nem csupán szokatlan közön ségsikert eredményezett, de művészettörté neti és tudományos téren valósággal fel fedezési jelentőséggel bírt. A tárlat Szlo vákra múlt századbeli művészete megismeré sének első alkalmát is jelentette. A további években a (Nemzeti Képtár kü lönféle alkalmi kiállításokkal szerepelt, ame lyekről annak idején rendszeresen beszámol tunk a Fáklya hasábjain, (pl. a XIX. sz. cseh tájképfestészete, a XV—XVIII. sz. olasz rajz művészete stb.). Ha minden egyes kiállítás betöltötte is a maga szerepét, — sőt közü lük nem egy jóval nagyobb jelentőséggel is rendelkezett, mint az egy átlagos alkalmi tárlattól várható — mégsem pótlódott való ban a nemzeti képtár jellegű, a művészet fejlődése szempontjából rendszeresen össze válogatott állandó kiállítási anyag hiánya. Ez a követelmény végre most, az egész épü let átépítése után valósulhatott meg, miután a XIX. és XX. század szlovákiai képzőmű vészetének anyaga méltó elhelyezésben ré szesült. Ez az anyag tulajdonképpen a Nem zeti Képtár állandó kiállításának első része, J. Hanula: Női arckép 1893 (olaj) Boruth Andor: önarckép (olaj)
