Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - L. Szamoljov-Virin: Goncsarov őrnagy (ford. Fendt Pál)
szonynak pedig szóljon, hogy azonnal telefo náljon a vendéglő igazgatójáért, Nyikityinért. Zajcev kiment. — Kapitány elvtárs, — szólalt meg Gon csarov — találtak valami érdekeset Szavus- kin kocsijában ? — Nem tudom, mit szólnak hozzá a szak értők. Első pillantásra jelentéktelen dolgo kat. Néhány eldobott gyufaszálat, egy cigaret tavéget, s valami hajszálat, azt hiszem, ez minden. — Nem sok! Mindamellett mutassa ide a kincseket. — Parancsára. Gyerünk a szomszéd helyi ségbe. Az egész anyag Kovalenko asszony nál van. Az Íróasztal, egy széles faszekrény és vagy tucatnyi szék csaknem az egész teret elfoglalta Kovalenko asszony keskeny és hosszú irodájában. Kék egyenruhás fiatal- asszony fogadott bennünket. Bemutattak ne ki. — Mutassa meg nekünk, mit találtak a ko csiban, — kérte őt Goncsarov. Kovalenko asszony saját helyére ültette az őrnagyot az asztal mellé, ő meg a szo ba sarkában álló szekrényhez lépett és ki nyitotta. Három kicsi borítékot tett az őrnagy elé. — Nem valami sok! — és a fejét csóválta hozzá. Az egyik borítékban három használt gyufa szál volt, a másikban — egy cigarettavég; a harmadik celofánboritékban pedig egyetlen egy hajszál. — Hát lássuk... A gyufaszálakat félre teszem, nem sokat mondhatnak nekem. Néz zük csak a cigarettavéget. Pincettával óvatosan kivette. Mindjárt szembetűnt szopókáján az élénk piros szín. — Milyen világos rúzs! — csodálkozott Goncsarov. — Ezt az árnyalatot sárgarépaszínűnek nevezik, — jegyezte meg Kovalenko asz- szony, — A kocsit, úgy tudom, egy professzor használja... — Kadomcev a neve — tette hozzá Droz dov. — Nős? — Nem tudom — válaszolta Drozdov. — őrnagy elvtárs, én ma telefonon fölhív tam az intézetet és beszéltem a professzor ral. Megígérte, hogy délután háromnegyed négykor itt lesz. — Kovalenko asszony az órájára tekintett. — Most három, negyvenöt perc múlva megérkezik. Kovalenko asszonynak gyöngéd, kellemes, dallamos hangja volt... Rokonszenves arca és nagy szürke szeme. — Kovalenko elvtársnő, egyébként meg kell még állapítani, nem cserélték-e ki a ko csi rendszámát. — Nem cserélték. Szakértő vizsgálta meg a kocsit és kijelentette, hogy a rendszáma már régen a helyén van és az utóbbi időben nem nyúltak hozzá. Az írásbeli szakvélemény is elkészül estére. Goncsarov figyelmesen hallgatta őt és ma ga elé nézve így szólt: — Mindjárt gondoltam. — S mit szól ehhez, őrnagy elvtárs? — Drozdov a celofánborítékot fölemelte és egy hatalmas nagyítóval együtt Goncsarov felé nyújtotta. — No, ide mikroszkóp is kellene! — Mindjárt hozom. — Kovalenko asszony kisietett az irodából. Goncsarov gyöngén megropogtatta ujjaival a celofánborítékot és így szólt: — Kiváncsi vagyok, mit mond majd ez a néma tanú? — A pincettával óvatosan kihúzta a hajszá lat, egy tiszta papírlapra helyezte és vizs- gálgatni kezdte nagyítóval. Aztán vonalzóval a hosszát is megmérte: — Huszonkilenc centiméter! Remek! Kovalenko asszony behozta a mikroszkópot és az asztalra tette. Goncsarov nyugodtan két tárgylemez közé fogta' a hajszálat. Fi gyelmesen követtük minden mozdulatát. Ami kor megvizsgálta, visszatette a borítékba. — Elvtársak, hát néhány újabb adattal gazdagodtunk. Tudjuk már, hogy a nő do hányzik és sárgarépaszínű ajakrúzst hasz nál. Most már hozzátehetjük azt is, hogy szőkére festi a haját és rövid frizurát visel. — Miből következteti? — tettem fel a kérdést. — A hajszál a vége felé rendszerint elvé konyodik és hegyesen végződik. A hajszál vége néha szétfoszlik, amit a törvényszéki orvosszakértők ,.seprű“-nek neveznek. Mi vel ez a hajszál végig egyforma, feltehető, hogy a végét levágták, mégpedig valószínű leg ollóval. — De a nő talán véletlenül szakította ki, amikor a frizuráját igazgatta?! — Nem. Az elszakított hajszálnak nem egyenes, hanem lépcsőzetes a vége! E haj szálnak a vége kissé megkopott, föltehető tehát, hogy mintegy két-három héttel ez előtt nyírták. Ezt majd a szakértő megálla pítja. — És miből következteti, hogy szőkíti a haját ? — Igen egyszerű a dolog. A hajszál végig világos, de a gyökerénél sötétebb. Az utolsó nyiratkozás és festés óta a hajszál megnőtt és a gyökerénél eredeti színű. ' — Akárhogy is van — vetettem ellen — még nem tudjuk, kié volt a cigarettavég meg a hajszál. Lehet, hogy a tanár feleségéé, sőt véletlenül is a kocsiba eshetett. —■ Meglátjuk — válaszolta Goncsarov és mosolyogva megkérdezte: — Látott már hűl-
