Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - L. Szamoljov-Virin: Goncsarov őrnagy (ford. Fendt Pál)
papirosokból nehéz igaz képet alkotni az emberekről. — És mit óhajtana?. — Szeretném személyesen megismerni az embereket, munkaközben látni őket. A komiszári us néhány pillanatig elgon dolkozva nézett rám s így szólt: — Rendben van. Megadom rá a lehetősé get... A helyiségbe belépett a titkár és jelentet te, hogy Goncsarov őrnagy megérkezett Odapillantottam. Középtermetű, jóvágású, sötéthajú, jólszabott sötétkék öltönyt viselő férfi lépett az asztalhoz. Hosszúkás, szabá lyos vonalú, erélyes kifeje zés ű arca volt. Katonásan lépett végig a szőnyegen és a komiszáriushoz érve nyugodt hangon meg szólalt: — Jónapot, komiszárius elvtárs! Parancsá ra megjelentem. ■A komiszárius fölállt és kezet nyújtott neki. — Idegeimre megy a sok telefoncsengés, — jelentette ki szinte panaszkodóan. — üljön le. Mondja el, hogy áll a nyomozás. — Minden rendben megy, — válaszolta Goncsarov, leült és elhallgatott, kérdő te kintetet vetve a komiszáriusra. A komiszárius bemutatott minket egy másnak és azt mondta: — Nyugodtan beszélhet. Goncsarov jelentette, hogy a milicia a la kosság segítségével átkutatta az autóstando kat és a garázsokat. Éjjel három órakor az egyik tudományos kutatóintézet garázsában egy szürke „Pobeda“ gépkocsira bukkanták, kékes horpadással a karosszériáján. Csak hamar előkerült a kocsi sofőrje, Szavuskin is, aki ittasan aludt odahaza. A komiszárius ingerülten vállat vont: — Tehát még mindig semmi közvetlen! bizonyíték. Szürkére festett autó rengeteg van s a horpadásnak ezerféle oka lehet. Mit mond Szavuskin? — Azt állítja, hogy Klínben járt a nénjé- nél és késő este tért vissza a garázsba. — No lám... És kitől kapott engedélyt, hogy személyes ügyekben távozzon a mun kahelyéről? ' — Senkitől sem. Ma reggel hallgattam ki őt. Először azt mondta, hogy szabadnapos volt és nem volt munkában. Aztán azt ál lította, hogy az intézet igazgatóhelyettesének fölhívására kocsizott, végül pedig azt mond ta, hogy mindez nem igaz, és becsapta a ga rázs vezetőjét, s nem az igazgatóhelyettes hez, hanem a klíni nénjéhez kocsikázott. — Mivel magyarázza a horpadást a gépén? — Hogy egy gyerek követ dobott rá. — Büntetett előéletű? — Nem. Csak forgalmi előírások megsze gése miatt folyt ellene vizsgálat. ■— No, ez még semmit sem jelent. A nén- jét kihallgatták? — Távbeszélőn még az éjjel összekötte tésbe léptünk Klínnei. A választ minden pillanatban várom. — Ezt nyomban meg kellett volna tenni! Ki vezeti a nyomozást? — Drozdov kapitány osztályvezető. A pa rancsnokság Kovalenko eívtársnő főnyomozót osztotta be hozzá segítségül. — Rendben van! — A komiszárius kis szünet után így szólt: — De jó lesz, ha ön személyesen fogja vezetni a nyomozást, és ön fog nekem beszámolni. — Parancs! — Goncsarov fel akart állni, de a komiszárius még visszaintette. — Tartottak házkutatást Szavuskinnál? — Igen, de egy fekete bőrkabáton kívül, melyet a tanúvallomások szerint a tettes viselt, semmit sem találtunk. — Bőrkabát? Ugyan melyik sofőrnek nin csen! Mit mond a vendéglő igazgatója? — őt még nem hallgatták ki. — Miért? — Nem tudtuk mindjárt megállapítani az áldozat kilétét: nem volt nála semmiféle irat. — És hogyan jöttek rá mégis? — A nála talált tárgyak megvizsgálásakor órájának belső fedelén a következő felirat ra bukkantunk: „Szeretett I. I. Orlovnak, ötvenedik születésnapjára, munkatársai.“ — És dátum is volt alatta. A dátum alapján ki számítottuk Orlov születési évét és a nyil vántartási osztályon megtaláltuk lakcímét. — Mikor és honnan tudták meg, hogy Or lov pénzt vitt a bankba? — Ma reggel, a vendéglő alkalmazottaitól. Orlov valamilyen oknál fogva nem várta be a pénzbeszedőt. Részleteket még nem tudok. Tüstént fölkeresem Drozdov kapitányt és mindent pontosan megállapítok. — Goncsarov elvtárs, lehetőleg gyorsítsa meg a nyomozást, — mondta nyomatékkai a komiszárius. Feleletül Goncsarov csak föl sőhajtott. — A gépkocsit jól megvizsgálták? — Azt jelentették, hogy különöset nem találtak. Ellenőrizni fogom. — Ogy van, helyes. Ellenőrizze. Úgy vé lem, hogy a nyomozást más irányban is folytatni kellene. Hiszen nem alkalmi (zseb tolvajlásról van szó. Itt egy jól előkészített és előre megfontolt bűntettel állunk szem ben. Gyakran megesik, hogy igen bonyolult bűntényeket gyorsan kibogoznak. Ogy bi zony ... Ami ezt az esetet illeti... Ki kö vethette el a bűntettet? Olyasvalaki, aki tudta, hogy Orlov viszi a pénzt a bankba, és nem a pénzbeszedő, és azt is tudta, mikor viszi. Erről csak néhány munkatársa tudha tott. Ezeket a személyeket megállapítani — az első és legfontosabb feladat. Egyúttal azt is ki kell deríteni, hogy ki és miért engedte meg a könyvelőnek, hogy maga vigye el a
