Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Martin Andresen Nexő: Blom árboncmester (ford. Tóth Tibor, rajzolta Szabó Gyula)
víz igen sötét, zavaros volt, az is le het, hogy elkapta a víz sodra. Hosszú órákig kerestük, míg végre megtaláltuk az egyik naszád alatt, karjában a kis gyerekkel Én is ott voltam, amikor utolsó pa rádéjára öltöztették. Furcsa munka volt Meztelen testét szerte mindenfelé tar ka tetovált képek borították: emitt egy lángoló szív, amott egy csinos, piros- ajkú, göndörhajú lányka, csókolódzó le gény meg leány. Hamburgi, rotterdami, hulli szép órák emléke, amelyet valami ügyeskezű Alfonz fürge ujjai örökítet tek meg a bőrén! A melle közepén a három jelképet őrizte: egymásba fonó dott a horgony, a kereszt meg a szív. Innét kékesfekete lánc kígyózott fel a váUaira, onnét tovább a hátán keresz tül, meg még lejjebb. A lánc mentén angol szavakat tetováltak: If you want more chain, puli on! — Most aztán végleg befellegzett az árbocmester bő vérű tengerésztréfáinak is. Tengerészhez méltóan halt meg és tengerészhez méltóan került a sírba. A gyászbeszédet egy svéd pap tartotta — németül — majd lebocsátottuk a kopor sót az orosz földbe. Kis kollektát ren deztünk és két pálmakoszorút tettünk a sírjára, piros-fehér-arannyomású sza lagokkal díszítve. Sokáig nem dicseked hetett velük: alig hogy elmentünk, örömlányok elcsenték a cifra sallango kat * Este egy tengerészkocsmában horgo nyoztunk le, hogy megüljük hazautazá sunk torát. Mialatt ott ültünk és öntöz tük a búbánatunkat, s arról locsogtunk, milyen nagyszerű cimbora volt az öreg Biom, odafenn a csöpnyi színpadon két lányka táncolta a kankánt, válluk ról selyemszalagok futottak le a dere kukig, ahol övként csokorba kötötték. „Isten veled, jó cimbora!” viselték tes tükön az aranybetűs, idő- és esőálló írást. Ez a látvány egyáltalán nem hatott szentségtörésként, inkább olyan volt, mint egy jókedvű istenhozott. Biomnak szólt, aki egy kevéssel megelőzött ben nünket — Fadlow Green útján. Fordította: Tóth Tibor
