Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - V. J.: Falu a hegyek mögött
bácsi vetették meg alapjait. Később énekkart, zenekart is verbuváltak. Az óta sok siker szegélyezte az öregedő népművész útját. Egészen a „Szülőföld" című filmig, melyben ő is játszott. Zizegnek az újságlapok, vendéglátóm a múlt emlékeit idézgeti. Az ótátrafü- reden megtartott névművészeti alkotó versenyen legeredetibb népviseletükkel ő és a lánya nyerték az első díjat. A hegedűt, melyet egy darab juharfából a két kezével faragott ki, Mózsi Gyula Bratislavába vitte egy kiállításra. A falubeli gyerekeket s a közeli vá rosok üzemeiben működő táncegyütte sek tagjait tanítja a régi dalokra, tán cokra, hogy ha ő kiöregszik, legyen majd aki tovább vigyáz a kristályüde népi kincsekre. — Az általam, gyűjtött népdalokat feldolgozták, — mondja — s ezek a da lok a rádió műsorán szerepelnek. De fáj, hogy mindig csak a feldolgozók né vét emlegetik, a gyűjtőét soha. Előveszi másik hegedűjét s vonója alól előcsorognak egy szlovák népdal hangjai. Hol játszik egy sort, hol be szélgetünk. Álmodozó kék szemét rám emeli. — Nagyon szeretek hegedülni meg táncolni — mondja. Külföldön is járt, az ő házában is megfordult több külföldi. Nemrégiben egy indonéz vendég kereste fel. Mutat ja a fényképét. Olajfoama, izmos fia talember néz rám. Mindenki, aki itt járt, megcsodálta a fiókból előkerült népviseletet, a fokost, a zergefejes mell díszt s a táncmozdvlatókat, ábrázoló ké peket, melyek a falon függnek. Hány dobogón ropta már a lakodal mas táncot, az odzemőkot, a kotka-tán- cot, a zsgyári polkát! Kulcsot őriz az öreg. A zsgyári népművészet kincses tárának kulcsát. Ha meghal, helyére áll valamelyik tanítványa. De amíg emelni bírja a kezét meg a lábát, táncolni, da lolni és muzsikálni fog. Visszhangozza nak a jókedvtől az öreg hegyek, forró sodjék a szíve annak, aki hallja. minták vannak varrva. Mellükön sárga réz melldísz. Az ujjatlan hödnuen juh- börből való. Körül fekete bárány gyapja szegélyezi. A ködmen eleje és háta szebbnél-szebb havasi virágokkal van kihímezve. Tíz tarka pamutbojtot látni még a köamenen. A nadrágot juhgyap- jűból készült, vastag, durva anyagból varrták. Gazdag díszítés van rajta, piros gyapjúzsinórból. Tenyérnyi széles, 180 centi hosszú bőröv tartja a derékon. A férfiak a lábukon azelőtt vastag, marha bőr bocskort viseltek, melyet 2 méter hosszúságú bőrszíjjal erősítettek a láb szárhoz. Ma inkább fekete egészcipőt, vagy bakancsot húznak a népviselethez. Á fiatalasszonyok fején díszes főkötőt látni. A főkötők brokátból, vagy kázs- mírból készülnek és apró üveggömbőcs- kékkél vannak ellátva. Ha az asszony nagyon ünnepélyes akar lenni, akkor fehér tüllkendőt kőt a fejére. A leányok hajadonfőit járnak, simán fésülik a ha jukat. Beléje széles, piros szalagot köt nek. A nők ezen kívül 3—4—5 rétű korall nyakéket viselnek. A női ing is hosszúujjú. nyakán és vállán gazdag szőtt díszítés látható. Az ing ujja csip kében végződik. A lajbi, vagy .jkabotek” brokátból és kázsmírből van. színe pi ros. zöld és fehér. Ezüst szalagok, fé nyes karikák vannak rávarrva, elől és hátul. A szoknya piros házivászon, fe hér csíkokkal és csipkékkel. A piros klotfkötényt is üveükaríkákkal és színes csipkével díszítik. Az asszonyok és lá nyok hajdan maaasszárú fekete csiz mát hordtak. Az első viláaháború után a csizmát cipő váltotta fel. Ma már gyakran látni népviseletbe öltözött lá nyokat. akiknek lábán divatos városi szandál fehérlik. Réaen, a múlt század eleién, a nők is bőrbocskort hordtak. melyre fekete-fehér kutvaszőr-zsinór volt erősítve. A zsinórt az alsó lábszá rukra, tekerték. Járják a dombokat a népviseletbe öl tözött lánvok, büszkén, mint a pávák. Száll utánuk a hosszú piros szalaa. A_ leoénvek viráaos ködmönben sietnek utánuk.. Vajon melvik kettőt köti majd eavmáshoz a sírio el nem szakadó, szép piros szalag: a szerelem? Láttad-e már a népviseletet, amely bén a zsgyáriak sétáinak vasárnapon ként a falu utcáján? Ó, nézd meg és gyönyörködj benne! A férfiak kalapja fekete filcből ké szült és kapellusznak hívják. Piros sza lagját tengeri kagylóból való rávarrás- sal díszfáik. A kalap mellé sastollat tűz nek. Ingük fehér háziszőttes vászon, gal lérjára és ujjavégére, piros cérnával, Az útszéli fakorlátnak támaszkodom és még eayszer körülnézek. Gyöngy házszín nagy tömött felhők ülnek az égen, szekér döcög az alsó úton; mesz- sze öregesen sötétlik a Hollóhegy. A Zsgyárpatak csobog, cseveg, lepkék il lannak, dalszó csorog a hegyoldalról,
