Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - V. J.: Falu a hegyek mögött
Két virágszál a napfényben Talán három téglaház van a faluban, köztük a nyolcéves iskola épülete. A falu nem összefüggő település, házcso port-szigetekből áll, ezért kiterjedése elég nagy. A legtöbb ház fenyőfából épült és fa zsindellyel fedték be. A ház falában levő réseket fűrészporral tömik be. Belül va koltak a falak, kívül nem. Sók ház előtt tornác van. A fa itt annyi, hogy a fás kamrákba nem fér, a ház előtt és a tor nác alatt tartják. Csak zab meg krumpli terem errefelé. Az emberek favágásból, erdőgazdálko dásból élnek, de' vannak, akik másüvé -járnak dolgozni. Azelőtt fametsző mű vészek is dolgoztak a faluban, de már nincsenek itt, áttették székhelyüket Szepesszombatra. Mint én most. úgy ülhetett egy ehhez hasonló hegyoldalon az a vén pásztor, akit Fráňo Král örökített meg egyik versében: Százados tönkön ült s álmodozott a pásztor. mögötte szil, topoly s a galagonya bokra. -előtte lanka völgy, mélyen a tájba rogyva s mégis festőién ragyogva ki a tájból”. Talán éppen itt. ezen a tájon tolult a költő ajkára a kérdés: „Miért, hogy éhezik s koldustarisznva vállán? Mért verte ki ember-sorból az ember? Mért, hogy nyugovást csak itt, e mord hegyen lel?” Réaen a Hohenlohe tulajdona volt az itt elterülő rengeteg. Tizenháromezer hektárnyi erdőt vallott magáénak. 1919- ben egy cseh részvénytársaságnak ad ta el. amely rablógazdálkodással pusz tította a fákat. E vidék szomorú és sötét volt valami kor. De Sládkovič szava, mint a vihar, söpört végig a hegyeken: Anya, fia, lánya Alattam az úton elrobog egy-egy mo torkerékpár. Most egy kékblúzos fiatal lány gyalogol erre, nagy hátizsákot ci pel. Megáll a patakhídon. A vízből, mint egy borzas és huncut vízitündér, fel néz rá a tükörképe. Fekszem a fűben. Arcom mellett mar garéták, harangvirágok merengnek. Két margaréta közül szekér jön ki, persze lent az úton, innen játékszernek tűnik. Jellegzetes, hosszú, egylovas szekér, a ló nyakában csillogó, rézdíszítésű szer szám.
