Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Egri Viktor: Új cseh és szlovák filmekről
tendeit jeleníti meg, egyben túlszárnyalja elődeit. Púplava személyében a rendezőnek és Adamcik színésznek sikerült az elemi erővel, ösztönösen a falu szegénysége, dol gozó népe élére álló falusi embert hitele sen megrajzolnia. A film PúpSavája egyezik Hecko regényének nagyszívű, a végsőkig önfeláldozó szegényparasztjával, aki ösztö nös forradalmiságából kemény, öntudatos, harcos kommunistává érik. Púplava film szerűen megkomponált alakja, a kulákök mesterkedésének jól árnyalt rajza, s végül az ingadozó Martin Sechnámak lassú meg békélése határozottan jelentős eredményei és nagy erősségei a filmnek. VÉGÜL EGY KÖZÖS PRODUKCIÓRÓL, a „Vörös pipacs“-ról kell szólnom. A tavalyi színházi évadban a bratislavai Nemzeti Színház R. M. Glier „Vörös pipacs“ című balettjének bemutatásával egyik legnagyobb sikerét aratta a felszabadulás óta. A szov jet balettet A. R. Tomszkij, az Üzbég Sz. Sz. >K. érdemes művésze tanította be és hosszú hónapok ernyedetlen munkája ered ményeként a Nemzeti Színház balettegyüt tese nemcsak technikailag tökéletesítette tudását és mozgáskultúráját, hanem úgy szólván megújultan, játékban eimélyülten újat mutatott. Glier balettje meséjének for radalmi lendülete és erős drámai jelenetei kitűnő lehetőséget biztosítottak a táncosok nak, hogy olyan embereket hozzanak a néző elé, akiknek érzésvilága, szerelme, szenvedé lye és szabadságvágya gyújtani tud. A szabadság jelképével, a vörös virággal megajándékozott kis kínai lány gyöngéden megrajzolt hűséges szerelme a szovjet tiszt iránt és önfeláldozó halála, a kínai kulik fiatal vezetőjének forradalmi heve elbűvölő művészettel cseng Glier zenéjében és Tom szkij rendezésének sikerült ez aránylag kis színpadon megteremteni a táncjáték vará- zsos hangulatát. Bizonyosan a balett országos sikere in dította filmművészetünknek cseh és szlo vák szakembereit arra, hogy a bratislavai Nemzeti Színház táncosaival és tánckarával egész estét betöltő színes balettfilmet ké szítsenek — szovjet mintára. Kísérletről van szó, melyet fogyatékosságai és hibái el lenére is sikeresnek és hasznosnak mond hatunk. Hibába esnénk, ha első hazai balettfil münktől a szovjet alkotásoknak, a „Balett gyöngyei‘‘-nek vagy Prokofjev Cannesban idén nagydíjjal kitüntetett „Rómeó és- Jú- liá“-jának technikai tökélyét, színezésének gazdagságát és a mi táncosainktól Ulanova vagy Zsdánov mélyen átélt játékát, utolér hetetlen mozgáskultúráját követelnénk. De az összehasonlítás örvendetes megállapítás ra ad alkalmat: filmművészetünk első bs- kttfilimjével nem vall szégyent. A kínai ku lit táncoló Miroslav Kúrának teljesítménye technikailag bravúros, mozgásában köny- nyedség, erő és lendület van; ő vitathatatla nul ma a legjobb táncművészünk. Jarmila Manšingrová, aki az önfeláldozó kínai lányt táncolja, átéli szerepét, s minden mozdula tán a technikai tudás mellett lelkesség is érzik. Ez a két művész táncával és átélt játékával felvillantotta a balett mondani valóját: a múltban elnyomott és kizsákmá nyolt kínai nép forradalmi vágyát szabad ság és függetlenség, boldog élet után. Mel lettük a kínai teaháznak az amerikai vendé geket aljasul kiszolgáló csúszómászó tulaj donosát játszó Jozef Zajkó tűnik ki külö nösen jó mimikájával. A balettnek ezt az el lenszenves figuráját gyűlöletessé tudja tenni a néző előtt és ez a legnagyobb di cséret, amellyel alakítását illethetjük. Pavel Blumenfeld rendezői munkája szín vonalas és sok jelenetben művészi. Rende zésének egyik erénye, hogy a balett pan tomim elemei nem okoznak stílustörést Munkája mindvégig kifogástalan, amíg a fő szereplőket mozgatja, de a balettkart már nem tudta olyan szeréncsés kézzel irányítani, a fiatal táncosok technikája még nem minden jelenetben elég tökéletes és biztos. Mozgá sukban még nincs elég fegyelem és lendü let, még nem uralják eléggé a testüket, nem olyan szállóak, könnyűek és ugyanak kor férfiasán lendületesek, mint szovjet társaik. Erősen érezni táncukon a tradíció, a nemzedékről nemzedékre szálló tánckul túra hiányát. Vladimír Novotný kameraman munkája ki fogástalan. Kellő gonddal kíséri a táncosok mozgását és csak annak hiányát érezzük, hogy a részletekbe nem mélyed el szakava- tottabban, amivel a képek érdekességét emelhette volna. Ladislav Vychodili, aki a balett eredeti díszleteit tervezte a Nemzeti Színházban, Anton Krajčovič és Rudolf Kováč mellett csak társszerzőként említik a feliratok. Ezek a díszletek kifejezőek, kellő keretet adnak a táncjátéknak. A kosztümök, maszkok és a film jól árnyalt színei is ha tásosak. összegezve elmondhatjuk, hogy első ha zai balettfilmünk sikeres alkotás, melynek látványos és egyben tanulságos mondani valójában táncot és zenét kedvelő nézőink sok örömet lelhetnek. EGRI VIKTOR
