Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Sellyei József: Lelőtt paraszt a peredi sárban (rajzolta Lőrincz Gyula)
rási hivatal emeletei között is láttáik őket lépcsőzni parasztemberek, úgy mutogatták magúkat a tájék parasztsága előtt, mintha teljességgel a szívükön viselnék a tájék furcsamód felszabadított parasztságának sor sát. No, egypáran má, a tájék parasztemberei, figyelő szemekkel nézegettük a nyilas moz golódást és bizalmatlanul — magunk előtt kellő értékére szállítottuk le mindazt a je lenséget, ami a napok sodrában a peredi eseményhez tartozó történések sorában meg mutatkozott. Emlékeztünk olyan sajtókije lentésekre, amelyekből nyilvánvaló lett a magyar politikai közélet dzsungelében, hogy a nyilasok ugyancsak feudális grófi uralkodás megtartói akarnak maradni cégérváltoztatás sal, még ha egyetemesen ellenzéki szólamok kal is gyűjtenek tömegerőt politikai céljaik megharcolásához. Bizalmatlanság volt ben nünk akkor is, hittünk benne, hogy a nyi las mozgalom semmiképpen sem célozza a dolgozó magyarság 'bevezetését az alkotmány sáncaiba. Nos, nem tudhattuk pontosan, hogy mi lyen hivatalt» köröknek milyen engedékeny sége segítette elő akkoriban, hogy a nyi lasak agitációja a tájékon olyan eseményeké re támaszkodhatott, amilyenekre támaszko dott, — de az események és történések hé zagosságából meg kellett látnunk, hogy bi zalmatlanságunk végképpen indokolt A tör ténések göngyölgetése csakis agitációra való volt, de semmiképpen sem hozott a pa rasztoknak segedelmet. Megtörtént a napok sodrában, hogy a ko máromi törvényszékről kiszállott egy bi zottság a faluba, a temetőbe vonult és ex humálta a hallott parasztembert — de azt mindezideig nem láttuk, hogy a két gyilkos csendőrt letartóztatták volna. Dehogy. Szol gálatvégzésükben ijesztgetik ma is a tájat. A nyilasok azt hirdették, hogy az exhu máló bizottság csak az ő parlamenti inter pellációjukra szállott ki a sáros peredi te metőbe — de azt csak szóval mondták. Azt sem tudja senki, hogy az az exhu máló bizottság mit állapított meg, kit talált az esetben bűnösnek a halott sebeiből kö vetkeztetvén. És éppen azért, mert pontos hírt mindezideig senki sem mondott róla, azért hisszük ama föltevésünket, hogy az exhumáló bizottság Kovács Gazsit találta az esemény bűnösének és fölmentvényt adott a két csendőrnek azon a címen, hogy ön védelemből lőtték le azon a nevezetes na pon a lázadó Tiborcot. Hiába voltak ott a sárban az exhumálás nál a Budapest aszfaltjáról való nyilaskép viselők és a bizottság megnyilatkozás talan, titkolózó elutazása után is hiába maradtak
