Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Duba Gyula: Szövetkezeti csendélet (rajzolta Harmos Károly)
Csupán az volt kellemetlen, hogy ezt a törtető jellemvonását a mások fején végzett műtétéivel bizonyította be. A falu életében fontos társadalmi és kulturális intézmény a kocsma. Itt fut nak össze és keverednek egymással a különböző ideológiai és szellemi áram latok, itt folynak le országos viszony latban csekély, de helyi szempontból döntő jelentőségű viták. Kocsma falu nélkül még elképzelhető, de falu kocs ma nélkül nehezen, ahhoz jó adag fan tázia kell. Ma este is, a főutca kezdett elcsen desedni, megszűnt a szekerek és trak torok kattogása, csak a kocsmából ki hallatszó fokozódó lárma bizonygatta, hogy fizetés volt a szövetkezetben. Odabenn nem lehetett éppen vágni a füstöt, de azért volt belőle elég. A pult előtt különféle korú polgárok álltak, támaszkodtak, vagy dülöngéltek, ki-ki az elfogyasztott italok mennyisége sze rint és hetyke féldecisekből itták a pá linkát. Harmonikusan egészítette ki ezt az idilli képet a sarokban üldögélő Korhely Marci bácsi, aki csak akkor nem üldö gélt ott a megszokott sarokban, mikor már hitelre sem kapott semmit. Ilyen kor megsértődve hazaballagott és jogos felháborodásában megverte a feleségét. Különben józan perceiben a szövetke zet malacaival bajlódott és jellemző a világnézetére, hogy a pénz szó nála ál talában pálinkát jelentett. Ma azonban, dacára a már felhajtott és még fel nem hajtott, de beütemezett féldeciknek, nem volt megelégedve az öreg. Félhálk, csuklásokkal telített mor- fondirázásából ki lehetett venni, hogy a fizetés körül van a hiba. Ugyan is szörnyű dolog történt. Teljesen ismeret len és valószínűleg alaptalan okokból, lefogtak ötven koronát a fizetéséből. — Persze az elnök — füstölgőit ma gában — hej, megállj, Heves Ignác, jön még a kutyára déri Mellette a szomszéd asztalnál Tóbiás és vezérkara tárgyalt. Végre eljött a régóta vért nagy alkalom, ma este tag gyűlés lesz. A közhangulat is kitűnő és szesszel bőven telített, ami köztudo másúlag roppant gyúlékony anyag, elég egy kis szikra és lángbaborul minden. Részletesen megtárgyalták, hogyan fog nak egy emberként felállni és lemon dásra kényszeríteni az elnököt, sőt azonnal újat is választani. A készülj államcsíny részletei elju tottak a Marci bácsi füléig, az öreg kor hely, miután megtudta, hogy Heves elnök megsemmisítéséről van szó, élén ken dadogva csatlakozott a társasághoz. Megesküdött, hogy a siker érdekében kész életét áldozni és a tisztújítást csak helyeselni tudja. Tóbiás nagylelkűen befogadta őt is a kompániába. A kultúrházban izgatott, várakozó hangulat uralkodott, ólomként neheze dett a kedélyekre a levegőben lógó ese mények fojtott légköre. Az emberek halkan, nagy időkhöz méltó komolyság gal beszélgettek, csak szemeikben csil logott a visszafojtott harci tűz. Egye sek így gondolkodtak: No, Heves Ignác ütött az utolsó órád, most megadjuk neked a magadét! Mások viszont a pasz- szív szemlélődés álláspontjára helyez kedtek és „no, Heves Ignác most he- veskedj és vágd ki magad a slamaszti- kából!,, jelszóval várták a cirkuszt. Jelen volt a járás megbízottja is, még hozzá teljesen váratlanul érkezett és mikor megtudta, mi készül, tekinté lyének minden varázsos erejével, azon nal Ignác mellé állt. Állásfoglalása ért hető, hiszen nem volt Heves rossz elnök. Igyekezett mindenütt a szövetkezet ér dekeit képviselni, ezért a járáson meg voltak munkájával elégedve, csak az az önteltség, az ne lett volna. Már éppen kezdeni akartak, amikor nyikorogva kivágódott az ajtó és be- csörtetetett a Tőbiás-klikk, élén Fene Elekkel meg Marci bácsival. Marci bá csi ingujjban volt, kabátját, kalapját gombóccá gyűrve a hóna alatt viselte,
