Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Vajda József: "… S rendezni végre közös dolgainkat"
munkába. Pedig 25 éve vagyok kommu nista. Megindító ez a ragaszkodás, ez a hév, ahogy ez az izmos, zömök ember beszél a pártról és a szocializmusról. Szereti a pártot és tántoríthatatlan a szocializ musért folytatott harcban. A ma embe reit azonban nem érti meg. Nem érti meg azokat, akik a gyakorlatban, a nap minden percében harcolnak az eszme megvalósításáért. Valahogy nem tudja elismeréssel nyugtázni azt a nehéz mun kát, amit a kommunisták végeznek a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdítá sáért, a párt politikájának következetes végrehajtásáért. Ügy látom, a ragaszko dással nincs is baj, de valahogy nem tud beleilleszkedni építőmunkánkba, nem tud részesévé válni nagyszerű eredmé nyeinknek. Segíteni kellene. Leülni, nem is egyszer, hanem többször Mozgay Gá borral, meghallgatni érveléseit, megvi tatni kifogásait. De Mozgay Gábornak is meg kell találnia mindig azt a he lyet, ahol a dolgokat orvosolni lehet. Ne kerteljünk ... Sietünk vissza az iskolába, ahol köz ben már megkezdődött a gyűlés. Éppen május elsejének megszervezéséről van szó. Határozatot hoznak, hogy egysége sen vonulnak fel a járási székhelyre. A CSISZ elnök kétmondatos beszéde után vita következik. Nagy Edit talpra esett, éles kritikát mond. — Az a baj, hogy a tanítók nem jön nek el a gyűléseinkre, hiába dobolják ki. Meg a tagok is hibásak, mert ha tánccsoportba kell jelentkezni, nem je lentkezik egy sem. Azt meg meg sem próbáltuk, hogy együttműködjünk. — Fülembe súgiák, hogy a CSISZ titkár nője. Bugár elvtárs válaszol, még hozzá elég élesen. Az ifjúságot hibáztatja. — A „Pettyes”-1 mi tanítók kezdtük tanítani, de valaki szétugrasztotta a társaságot. Az a baj, hogy kétféle ne velés van nálunk. — Egy pillanat, elvtársak! Miért nem jár egy tanító sem a gyűlésekre? Ki ugrasztottá szét a színjátszókat és mi az a kétféle nevelés? Fehér elvtársnő erélyes hangja csap fel. — Ne kerteljünk, elvtársak! Mondjuk meg az igazat! Tárjuk fel nyíltan a hi bákat A CSISZ megalakulásánál már olyan hangok voltak, hogy minek ide szlovák szervezet. — Ki mondta? — Bugár elvtárs felesége! Bugár elvtárs visszautasítja, hogy ez nem igaz. Nagy vita fejlődik ki és több tag is állítja, hogy Bugár elvtársék nem segítik elő a két szervezet együttes mun káját. Pattognak az éles szavak, a szen vedélyes hangok. Egymásután kelnek fel a fiatalok, bátran kritizálnak, vádolnak, hibáztatják egymást. Lemérjük a vita tanulságát: A CSISZ szervezet munkáját nem segíti elő a Csemadok és a múltban sem segítette. Nagy Edit és Bugárné kétfelé húzott és nem egyeztek meg, hogy ki tanítsa a táncot. Nyilvánvaló, hogy a kétféle nevelés alatt Nagy Edit és Bugárné munkáját értik. Nem fér kétség hozzá, hogy sem az egyik, sem a másik nem segítette elő a szervezetek fejlődését. El lenkezőleg, azért nem volt együttműkö dés, mert mind Bugárné, mind Nagy Edit a maga igazának bizonyítására használta fel a CSISZ és Csemadok szer vezetet. A Csemadok működéséért Bu gár elvtárs felelős, azért nem tudott munkát kifejteni a CSISZ-ben. A CSISZ elnökének, Ilku elvtársnak pedig na gyobb felkészültséggel kellene irányíta nia az ifjúságot. Nem lehet úgy vezetni, hogy megnyitom a gyűlést, meg bezá rom a gyűlést. A Csemadok népnevelő munkája gyen ge. Össze kell fogni a két szervezetnek és nem szabad megengedniük, hogy egy más ellen uszítsák őket. Még sok minden mást elmondtunk a gyűlésen. Nem az ifjúság a hibás. Ahol ilyen derék, munkaszerető fiatalok van nak, ott minden feltétel megvan arra, hopv a falu az elsők közé küzdje fel magát. A Csemadok népnevelő munkája ak kor lenne kielégítő és akkor teljesítené feladatát, ha elősegítené a két szervezet együttműködését. Ellentéteket szítani, az a burzsoá kultúrának a célja, nem pe dig a szocialista kultúráé. Csaknem éjfélig vitatkozunk ezekről az égető kérdésekről. A szűk iskolapa dokban ülők arcán öröm, mosoly ra gyog. Megértették, hol volt a hiba és már látni lehet azt is, tudják, mit kell tenni. A határozatot már egyhangúlag fogadják el. A pillanatnyi csendbe méltóságtelje
