Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Vajda József: "… S rendezni végre közös dolgainkat"
üt. Megérkezik Bugár elvtárs, az iskola- igazgató és Fehér elvtársnő, a helyi pártszervezet titkára. Bugár elvtárs su dár, íeketehajú, kurucos kinézésű. Fe hér elvtársnő temperamentumos, min dig jókedvű. Most már velük beszélünk. Átmegyünk Bugárék lakásába, amely közvetlenül a HNB épülete mellett van. Elmondjuk, miért; jöttünk és hozzátesz- szük, hogy szeretnénk, ha estére össze hívnák a CSISZ és a Csemadok veze tőségét. Megígérik, hogy kérésünknek eleget tesznek. — Milyen a kultúrmunka a faluban? Mit csinál a Csemadok? — érdeklődünk. — Jó magam eleget fáradozok — mondja Bugár elvtárs, — hogy falunk ban megfelelő kultúréletet teremtsünk. Sőt, ha szükség van rá, még színda rabokat is betanítok. Ügy látszik tenni, segítem akaró em ber. — És az ifjúság neveléséről hogyan gondoskodnak? — Hát bizony nem lehetünk meg elégedve — válaszol Fehér elvtársnő. — Többet is tehetnénk. A CSISZ-nek van ugyan politikai iskolája, s ott minden héten tartunk előadást, azonban ez az iskola jobb is lehetne. — És a Csemadok népnevelési mun kája? — Sajnos, a Csemadokról nem mond hatjuk el, hogy a községben jó népne velő és kulturális munkát végez ! E lehangoló megállapítás után meg érkezik Vödrínszky elvtárs, a Csemadok elnöke. Majd tovább kifogásolják a je lenlévők, hogy a tanítók nincsenek elég gé bekapcsolódva sem a CSISZ-be, sem a Csemadokba. —■ Azért valami eredmény is van ná lunk — mondják. 9 — Mégpedig milyen téren? — A faluk szépítésében már nem vagyunk az utolsók! Erre valamennyien elindulunk falu nézőbe. Útközben megkérdem a HNB elnökét, Benő bácsit, hol lakik Mozgay Gábor. Benő bácsi megígéri, hogy megmutatja, de közben mérgesen dörmögi, hogy min dig csak ..piszkálődik" az a Mozgay. Alkonyodik, Szép a falu így az esti szürkületben, mikor a felvert por is megáll a levegőben. Közösen tekintjük meg a templom mellett levő teret, ahol még ott vannak a kapák, lapátok friss nyomai, ahogy megformálták a parkot. — Kik dolgoztak itt? — Főként a CSISZ és a Csemadok tagok, — hangzik a válasz. — Amott odébb — mondják — épül az új kultúrház. Ekikor döbbenünk rá a levél és a va lóság közötti ellentétre, amely a továb biak során még elmélyül. — Itt kik segítenek? — Leginkább a CSISZ és Csema dok tagok — felelik ismét. — A kultúrház nem nagy, de kez detnek jó — mondják a kísérők, akik úgy látszik, mégiscsak szívükön viselik a falu fejlődését. Amint a falu végére érünk, egy ké szülő gyönyörű park körvonalai bonta koznak ki előttünk, középen táncporond dal. — Kik segítenek itt? — Az ifjúság és persze a Csemadok tagok is, na meg az egész falu. — Újra ez a válasz. Öröm látni az újuló park zsinóregye nesre jelölt útjait és a frissen szántott, készülő virágágyakat. Évszázadok óta először nem a grófok és bárók, hanem a dolgozók számára mérik és parko sítják itt is Csallóköz csodás termő földjét. Most már végképp nem értjük, miért nincs megértő együttműködés? Indulunk vissza azzal az eltökélt szán dékkal, hogy Mozgay Gáborral beszé lünk. Fehér elvtársnő szegődik mellénk kísérőnek. Közben alaposan besötétedett. A kifogás Mozgay Gábor fújtatva jön meg a szomszédból, érkezésünk hírére. Szen vedéstől megviselt arccal, de kedves mosollyal fogad. Fürkészve nézünk Moz gay Gábor nyílt tekintetű, barázdált ar cába és szeretnénk sok mindent meg tudni erről az emberről, akinek ifjúsá gunk lassú fejlődése fáj, aki az embe rek nevelésével törődni akar. Amint he lyet foglalunk a hűvös szobában, Moz- gav Gábor elmondja megfigyeléseit, ki fogásait, panaszát és ítéletét. — Nagyon el vagyunk maradva, elv- társ, ez itt a baj. Nem kapcsolnak be a munkába. — Ügy mondja ezt, mint egy görög dráma főhőse, közben nagyo kat lélekzik, szinte fújtat, nemcsak lát juk, de érezzük is bánata súlyát. — Az ifjúság és a Csemadok körül bajok vannak. No, meg sok más hiba is van itt. Látja, ma is egész délután égett a villany a faluban. Ez az én bajom, mert ezt meglátom. Emiatt nem tudok az éjjel aludni, ^szövetkezet nem telje síti a beszolgáltatást. A műtrágya meg
