Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Duba Gyula: Szövetkezeti csendélet (rajzolta Harmos Károly)
Harmos Károly mjza% Föltétlenül kívánatos és célszerű do log, hogy egy szövetkezet elnöke nép szerű legyen a tagság körében és álta lános megbecsülésnek örvendjen. Ez a jó viszony, mint általában a jó viszo nyok többsége, csak jótékony hatással lehet aztán mind az elnökre, mind a szövetkezetre, mind pedig a tagokra. Már pedig Heves Ignácról nem lehetett mindezt elmondani, annak ellenére, hogy ugyancsak elnöke volt egy szö vetkezetnek. Mindenesetre el kell is merni, hogy nehéz dolog egy olyan egyénnek normálisnak maradni, aki né- hányszáz ember és néhányezer állat ér dekeinek legmesszebbmenő képviseleté vel van megbízva. Ismert tény, hogy a felsőbbrendűség és a felelősségérzet nagy hatással van az emberi agyra, kü lönösen az önkritikát szabályozó agy- részekre, mégpedig tompító hatással, de nem kevésbé közismert, hogy kellő akaraterővel fertőtleníthető és izolál ható a kóros agyrész. Sajnos ezt Ignác nem tudta, vagy nem akarta tudni és így elnöksége előrehaladásával mind kellemetlenebb incidensek középpont jába került. Mindjárt elnökké választása után ki derült, hogy a természet Heves Ignácot neve szerint még roppant heves ter mészettel is súlyosbította. Valóban ne héz lett volna megállapítani, melyik hevesebb, neve-e vagy a vérmérséklete. Egy azonban bizonyos: miután észre vette, hogy ő tényleg valódi elnök, mind gyakrabban megtörtént, hogy elő ször beszélt és azután gondolkodott, ami pedig megengedhetetlen dolog. Hogyisne! Hiszen ha miaki előbb be szél mint gondolkodik, akkor fizikai lehetetlenség átgondolnia, mit mond és beszélőszervei mozgását nem az agy irányítja. Nem bizony, ilyenkor csupán ösztönös mozgást végeznek ezek a be cses testrészek, munkájukból hiányzik a szervezettség és céltudatosság. Persze ezt természetünk bölcs rendje határo zottan ellenzi. Ő már csak ilyen, ez az öreg természet, nem tűri az oktalan tevékenységet és bizony az Ignáchoz hasonló előrebeszélö tehetségeket bölcs mosollyal, de kemény pofonokkal igyek szik észretéríteni. Most már érthető tehát, miért nem volt Heves Ignác közszeretetnek és ál talános megbecsülésnek örvendő elnök, ellenben miért mit bizonyos, fokozódó közundomak prédául dobott elnök. Ter mészetes, hogy akikkel egyszer a maga
