Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - Rýl Ernő: A győzedelmes penészgomba
Talán még egy évtizede sincs, hogy először találkoztunk a nevével: penicil lin, új gyógyszer, valóságos csodákat tesz. Felébredt bennünk a reménység, mint minden alkalommal, mikor az em beriség a betegségek elleni harcában új fegyver után nyúl. S a penicillin valóra váltotta a hozzá fűzött remény eKei, Aztán mi magunk is találkoztunk ve le, megláttuk az injekciós fecskendőben, amelyet az orvos nekünk vagy a gyer mekünknek készített. Egymást követték az injekciók a gyógyulásig s azóta há lával gondolunk a penicillinre. Tulaj donképpen mi is történt akkor a beteg szervezetben, minek, köszönhettük a gyógyulást? Egyszer-másszor talán csalódás is ért, amikor reménykedve megkérdeztük: „Nem volna-e jó penicillin?” Orvosunk a fejét rázta és megmagyarázta, hogy a penicillin nem minden betegségnél használ. Megint csak felvetődött ben nünk a kérdés: Mi is hát a penicillin? Miben rejlik a titka, ereje? Győzedelmes penészgomba? Talán csak nem a penicillint értjük alatta9 Közönséges penész, amilyet a pince fa lán látunk vagy bosszúsan veszünk ész re a romlott szalámin, megpenészedett kenyéren? Pedig valóban úgy van. A penészgombák több száznyi fajtája kö zül számunkra legfontosabb a penicil- lium notatum, amely csakugyan nem más, mint „közönséges” zöld penésg, parányi gombák tömege. Ez vált, a mi hatalmas szövetségesünkké a „láthatat lan ellenség” elleni harcunkban Az emberiség harca a fájdalom és szenvedés, a betegség és halál ellen na gyon régi. De csak igen közeli múlt az az idő, amióta ismerjük az ellenséget és tudjuk, ki ellen harcolunk. Amikor ‘300 évvel ezelőtt Leuwenhoek (Lévenhuk) holland optikus először állított össze kezdetleges górcsövet és elképedve látta, hogy a látszólag tiszta vízben parányi élőlények nyüzsögnek, még senki sem tudta, hogy ezek között kell keresni az ember legveszedelmesebb ellenségeit. Csak a múlt század második felében hatoltak te a mikrobák isme retlen világába Pasteur és munkatársai. (Mikrobák a legkisebb, szabadszemmel nem látható élőlények, nevüket a görög mikrosz- kicsiny szóból kapták.) Az ő kutatásaik során vált nyilvánva lóvá, hogy a mikrobák között, vannak az emberre nézve hasznosak (például az erjesztőgombák, amelyek az alkohol, az ecet gyártásánál, kenyérsütésnél szere pelnek), de vannak károsak is, mégpe dig a kórokozó mikrobák, amelyek a különféle fertőzőbetegségeket okozzák. Azóta a tudósok egyre-másra fedezték fel az egyes fertőző betegségek kóroko zóit. Először is a baktériumokat, mint amilyenek a gennyes gyulladásokat okozó gömbölyű kokkuszok, a tuberku lózis páicikaalakú bacilusa vagy a luesz (vérbaj) dugóhúzó formájú .kórokozója, a spirochaeta pallida. Közben a mi kroszkóp is rohamosan tökéletesedett. Míg Leuwenhoek találmánya mindössze csak 150-szeresen nagyított, a mi górcsö veink már két-háromezerszeresen, az új elektron-mikroszkópok pedig több tízezer- és százezerszeresen. így sikerült megismerni a baktériumoknál is sok szorta kisebb mikrobákat a víruszokat, mint amilyen például, az influenza vagy a kanyaró kórokozója. Ha pedig az ellenség ismeretessé vá lik, már csak az van hátra, hogy meg találjuk ellene a megfelelő harci esz közöket. A múlt század végén fellépett nagy tudósok között az egyik legkiválóbb az orosz Mecsnikov volt. Ő fedezte fel, hogy a szervezet nem fogadja tétlenül az ellenséges mikrobák behatolását, ha nem harcot indít ellenük. A fehér vér sejtek (falósejtek, fagociták) a szervezet katonái, amelyek pusztítják az ellen séget. A további kutatások kiderítették, hogy a szervezet ezenkívül különleges ellen anyagokat is gyárt az egyes mikrobák kal szemben. Ezek a gyógyulás után is ott maradnak a szervezetten és a továb bi fertőzéseknél megakadályozzák a be tegség kitörését. Ezen alapszik az egyes betegségek elleni védettség, immunitás. Ezen az alapon harcolunk a beteg ségek ellen szérumokkal, amelyek kész védőanyagokat visznek a szervezetbe,
