Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - Tóth Tibor: Érsekújvári tanulságok
Épiilö új házak ÉRDEKES KEZDEMÉNYEZÉSRŐL szerez tem tudomást Érsekújváron. A helyi hangos híradó szombaton délután „Csemadok* fél órát“ sugároz. A műsorban kulturális hí reket közölnek, kül- és belpolitikai hírma gyarázatot, aktualitásokat, szervezeti köz leményeket, és nótával köszönti« a legjobb dolgozókat. Nefficsok János szerkeszti és konferálja ezt á műsort és hogy jó munkát végez, abból látszik, hogy az emberek tü relmetlenül várják a „félórát“ — idézőjelbe azért tettem a szót, mert ez a félóra rend szerint másfél-két óra hosszat tart — és az adás után megvitatják a műsort, nem egyszer felkeresik a Csemadok titkárságát és elmondják, mi tetszett benne, mi nem, és hogy mit hallanának szívesen. ősszel alakult meg a Cse madok ének kara — egyelőre csak férfikar, de reméljük, hamarosan bekapcsolódnak a munkába a da- loskedvü újvári asszonyok és lányok is. Már két nyilvános szereplése is volt: a Jőzsed Attila-esten és a város felszabadulásának 10. évfordulóján rendezett ünnepségen. Irodal mi esteket is rendeznek — Petőfi és Ady költészetéről, legutóbb pedig József Atti láról emlékeztek meg. A városban tehát, amely a romokból új életre ébredt, a kultúra lángja sem aludt ki. Mégis, úgy érezzük, lenne még tennivaló, mégpedig nem is kevés. Keveset tudnak például az újváriák új csehszlovákiai ma gyar 'irodalmunkról, kevéssé ismertetik meg velük a cseh és a szlovák nép kultúráját. Ezen á téren meg sok a tennivaló. Hisz- szük, hogy a lelkes érsekújvári kultúr- munkások — Bijeszik, Chrapek, Szenczi, Nemcsók, Krajcsir elvtársak, Gajdosik Má ria, Scsaszny Margit, az Ács házaspár, hogy csak néhányat említsünk meg közülük — hamarosan ezen a téren is komoly eredmé nyeket érnek el. AZ ELEKTROSVIT-MUVEK Érsekújvár legnagyobb gyára. Büszkék is rá az újváriak, hisz már eddig kétszer kapta meg a kor mány és kétszer a minisztérium vörös zász laját, az idei első negyedév után is csak kevés híja volt, hogy újból ki nem tüntet ték. Az élenjáró üzemben figyelemreméltó kul- túrmunka folyik. Marusinec Jánossal beszél getünk róla, aki egyébként az üzem „réme“, ő helyezi el a szégyen-szekrényben a mű helyekből kikerült selejtes munkadarabokat, csorba bakelit-foglalatokat, rosszul festett és mázolt lámpáé myőket. — 1952-ben kezdődött tulajdonképpen a komoly kultűrmunka, — mondja, — akkor alakult meg a száljátszó csoport. Először a Figaró házasságát vittük színre, utána a Sári bíró és a Menyasszonytánc következett. Az idén is volt már bemutatónk: Emőd- Szirmaá „Mézeskalács“ című darabja. Meglep a dolog. Miért éppen a „Mézeska- lács“-ot játsszák az érsekújvári műkedve lők, olyan darabot, amely valóban semmi értékkel sem gazdagítja a nézőt, eüenke- Hetivásár Érsekújváron
