Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Romain Rolland háborús naplója
másikat ((és ez még rosszabb) az idegen * hatalmak pénzoligarchiája és kormánya. (XXII. füzet, 1917 nyarán). A FRANCIA MINISZTEREKRŐL ... S így ezek a tompaagyú, gyűlölettől övezett kis zsarnokok visszautasítják a há ború megszüntetésének, rémségei csökken tésének minden lehetőségét. Mindezt a ma guk hatalmából teszik, senkitől sem kémek tanácsot, sőt bebörtönzik azokat, akik fényt akarnak deríteni a helyzetre. Volt-e már valaha zsarnokság, amely kevesebbe vette volna az állampolgárok szabadságát és éle tét? És még azt akarják, hogy én odaáll- jak ezeknek a republikánusoknak az oldalára és támogassam őket harcukban a monarehis- ták ellen! Az egyik olyan mint a másik. De a republikánusok többet hazudnak. (XXIV. füzet, 1918 tavaszán) FRANCIAORSZÁG SORSA * ... Tartani kell attól, hogy országunk a háború után ne jusson a szellemi csüggedés állapotába, amelyet hősi áldozatai és ham vukba holt reményei idéznek elő. Múlhatat lan kötelességünk, hogy kiragadjuk a fölös leges szemrehányások, a meddő és gyászos önmagába-zárkózás rabságából. Ismét fel kell éleszteni benne a merész keresésnek, a szellem vívmányainak tüzét. Nyugaton sok hang hirdeti majd a csődöt. Franciaország ne engedje, hogy megtörjék! Nézzen kelet felé! Mert ott kel fel a jöven dő napja... (XXIV. füzet, 1918 nyarán) AZ AMERIKAI „DEMOKRÁCIA" JELLEMZŐ VONÁSAI ... Az Egyesült Államokban mintha min den csak azért volna, hogy megsértse a japán ember legnemesebb érzéseit; hihetet lenül sok a lárma, hajsza, durvaság, öndi cséret; minden eszmecsere lehetetlen, mert amerikai társad meg sem hallgat, csak a maga gondolatára vagy gondolatainak hiá nyára összpontosítja figyelmét, állít valamit, megismétli állítását, mert bizonyítékai nin csenek és végeredményben meg van győződ ve arról, hogy legyőzte ellenfelét. A zsar noki osztálygőg az emberiesség törvényein kívülre helyezi a négereket és szakadatlan sértésekkel, sőt rabszolgasággal és lincse- léssel rémíti ezeket a szerencsétleneket. Az asszonyok éppen olyan pöffeszkedők, mint a férfiak. „Ez az úgynevezett demokrácia“, mondja Naruzo, „amely állandóan szép sza vakat hangoztat a szabadságról és a köztár saságról, csak annyira köztársaság és de mokrácia, mint a mi Japánunk.“ Mindehhez hozzájárul teljes képtelenségük, hogy meg értsék a többi nemzetet, makacs meggyőző désük, hogy ők mindent tudnak és még hozzá jobban, mint a többiek és hogy más népeknek jólétet és boldogságot hoznak, még akkor is, ha azok nem akarják... (XXV. füzet, 1918 nyarán) EURÓPA JÖVŐJÉRŐL Minél tovább tart a háború, annál jobban megszilárdul nézetem, hogy Európa anyagi és erkölcsi pusztulására vezet. A nemzetek e gigantikus összecsapásából végeredmény ben két, egymással szemben álló óriási erő fejlődik ki: Ázsia és Amerika. Vagy az egyik, vagy a másik a maga sodrába rántja Európát. A vak pusztítás folytatásával egyidejűleg azonban a nem zeteken belül a nemzetközi és közélet új jászervezésének és újjáépítésének folyamata is végbemegy — egy hatalmas méretű moz galom, amelynek legmerészebb úttörője a Szovjetek Köztársasága. Nem vagyak jós és egyikünk sem láthatja előre, melyik áram lat ragadja magával Európát. De az embe riség menedéke, jövendő egységének remé nye — a második oldalon van ... (XXV. füzet, 1918 nyarán) A „SZABADSÁG“ ZÁSZLAJA ALATT Ami a magam „boisevizmusát“ illeti,- minden barátom tudja, hogy ehhez a párt hoz sem fűz töl* kapcsolat, mint bárme lyik máshoz. Nem az én dolgom a politika (talán a legnevetségesebb az, hogy éppen a politika szülte annyi ellenségemet, bár soha nem foglalkozom vele, ragaszkodom a „szellemi“ szempontokhoz.) De nem tűrhe tem a hazugságot és képmutatást, bármelyik oldalról jöjjön is és látom, milyen messze menően élnek ezekkel az eszközökkel a vi lág legfiatalabb, legőszintébb és legmeré szebb demokráciája ellenében. Ha legalább nyíltan harcolnának ellene; de a szabadság és a jog álarca alatt — ez elviselhetetlen. Az, aki ezt látja és hallgat, önmagát gya- lázza meg. Én látom ezt és nem hallgatok. (XXV. füzet, 1918 nyarán)
