Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Fábry Zoltán: In Tyrannos! Schiller szabadságharca
In tyrannos! Schiller szabadságharca Irta: Fáhry Zoltán A világirodalom egyik legismertebb köl tőjének 150. halálévfordulóját idézzük má jus 9-én: a világirodalom egyik legismeret lenebb indítékú forradalmi indulását. Fríed- rich Schiller, a polgári köztudat eíkönyvelt- je: katedrás nyugtatás és utánszajkózás ha- mdsrtóttja, frázisünneplés és szellemi rest ség áldozata, ifjú lelkesedés szabványa és ki utalt ja. Klasszikus, kit kesztyűs kézzel lapoz nak, de soha el nem olvasnak. Kesztyűt húz nak, de nem a por miatt, mástól félnek: a hirtelen felcsapó lángtól, mely éget, a kez deti hőfoktól, az elhatározó motívumtól, mely valóságból és szolgaságban született és így valóságként hat minden lazító szolgai vi szonylatban. A forradalmi tűztől félnek, a szolgaságot oldó szabadságtudattól, melyet Schiller ma is jelent és melytől a polgári leüíepedettség és tőkés haszonélvezet leg jobban fél, hogy leleplezi és végleg felszá molja. A népá demokráciákban százas szé riákban játsszák darabjait! Schiller műve lázadásban fogant, élete szolgaengedelmességel kezdődött, jóval szü letése előtt. Apja würtembergi alattvaló volt. Alattvaló: német létforma tiszta te nyészetben. Fejedelmi lakáj, ember, aki a maga idejében kényre, kedvre ki volt szol gáltatva urának, a kicsinyes hercegi abszo lutizmusnak. Katona, felcser, emberi- és nemzeti öntudat nélküli szolga, ki, ha her cegének úgy tetszik, francia zászló alatt Nagy Frigyes ellen kénytelen harcolni. Bé kében toborzó tiszt lesz, kinek nem lehet nek aggályai, gátlásai, noha tudja, hogy az általa toborzott áldozatok rabszolgakeres kedelem objektumai, kiket a herceg jó pén zért elad külföldre, hogy aztán messze In diában, ÜjhoMandiátoan és Amerikában pusz tuljanak el idegen, kofcnázációs érdekekért. A néger és a német rabszolgakereskedelem között e téren nem volt különbség! Az alattvalónak nincs személyes élete: családi viszonyait a herceg szabályozza, ki egy ha talmas koUégá'umféle iskolában gyűjti csz- sze tisztjeinek és hivatalnokainak gyerme keit. ahol saját, legszemélyesebb felügyelete alatt fabrikálódnak szüleikhez hasonló, en gedelmes beamterekké, tisztekké vagy or vosfélékké. Schüler apja is megkapja a parancsot: fiát adja be a Karlsschule-ba. Az apa .érthetően húzódozik és csak harmad szori felszólításra adja be fiát a katonai „csemetekertbe”. Schiller, e világtól elzárt nevelőintézet rabja desz: „lélekgyárba” ke rül, „rabszolgaíiltetvényre'4, de ezt egy Schubart nevű író mondja a fiatalság bör tönéről, ikit e bűnéért aztán a herceg, min den per és ítélet nélkül vethet börtönbe — 10 évre. Ez a fogoly, ez a Schubart. lesz a fiatal Schiller döntő élménye. A medikus, aki ti tokban már rég verseket és színdarabokat ír, egyszer a börtön zott Schubart egyik el beszélésében ezt olvasta: „Rólunk szegény németekről nem igen olvasni anekdotácská- kat és íróink hallgatásából a külföldieknek arra kell következtetniük, hogy mi nem csi nálunk mást, csak eszünk, ászunk, dolgo zunk gs alszunk ... Persze csinálunk mi mást is, de ha az író nálunk és rólunk töb bet |akar mondani, akkor kissé több szabad ságra lenne szüksége, különben könnyen megtörténik, hogy tollának jutalma a bör tön lesz”. Amikor Schubertat a börtönbe cipeMk, a herceg szeretőjével palotája er kélyéről neveti igazságtevése zsarnoki dia dalát ... Schiller egyszerre, egy helyre és időpontra sűrítve látott és tudott meg min dent: a maga rabságát, az igaz írás jutal mát és az élet igazságát: a feudális önkény egész szégyenítő, bénító .valóságát. Aki az életből mást nem ismer, mint önkényt, rabságot és folytonos függést, aki a „rab szolgaülte tvényből“, mint katonaorvos csak űj függésbe szabadul, egész életre szóló hercegi szolgálattá, aki csöbörből menthe tetlenül és reménytelenül vödörbe kerül, — egy ilyen ember valóságára, helyzetére esz mélve, első szavával csak a zsarnokság ar cába köpheti felháborodását, tiltakozásét, un“ dórát. Schiller első szava, felkiáltása csak az „ in tyrannos” lehetett: lázadás az em bernyomorító zsarnokság eHen! így lett Schiller, ez a hőrihorgas, gólya- léptű, ikszlábú, kékszemű és vöröshajú fia- tál ezredfelcser — csóvavető, gyújtogató. Fulladásig telten, világgá kellett síkoltania iszonyát. Csak a fennálló rend ellen feszülve rengethet az ifjú dac világot. Szava csak az egész emberi nem tiltakozó felháborodását közvetítheti. Alább nem adhatja: világba-
