Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Veres János: Tavaszi látogatás Osgyánban
ózó Pál harminc éve él a községben, a szülei talán ötven éve. Elmond ják, hogy Osgyán határában hét hársfa állott, most kettő van meg belőlük. E hársfák közelében valaha falu volt, Sarampónak hívtak. Nyomai ma már nehezen fedezhetők fel. Elindulunk a kastély domb felé. Ütközően kiadós eső zuhog a nyakunkba. Siráki bácsihoz megyünk, aki urásági kerékgyártó volt és afféle falu-bölcsé hírében áll. A domb oldalán lakik, sártengeren gázolunk át, míg odaérünk. Az öreget a tűzhely mellett találjuk, ő készíti az ebédet, mert feleségét kór házba szállították. Jól megtermett, 65 éves ember. Kerekfejű, vállas, Betessékel a szobába, letelepszünk az asztal köré. A falon régi kőnyomat Magashátú dívány az asztal mögött, kétoldalt pirostakarós ágyak. — Itt születtem —* kezdi Siráki bácsi — 's már az apára is kerékgyártó volt az úrnál. Elmondja, hogy néhányszor megfordult a kastélyban. Luzsénszkynak — az er dőkkel és a más falvakban levő földekkel együtt — mintegy négyezer koldnyi birtoka volt. Fényűző módon élt, a kastélyban felbecsülhetetlen értékű könyv tár és gazdag képtár volt. — A könyvtárban Jókai ís megfordult — mondja a házigazda — adatokat gyűjtött valamelyik könyvéhez. Miután a báróval a csalid férfiága kihalt, a báró három lánya vette át a kas télyt, de csakhamar eladták az apácáknak. Azok aztán árverésen herdálták szét a könyveket és a képeket s rendi nyaralót nyitottak a kastélyban. — A birtokon dolgozó cselédség nagy nyomorúságban éli — folytatja az öreg — a cselédházakat lebontották ugyan, de kettő megmaradt, azt megnézheti. A falu lakossága a IS. századig sertéstenyésztéssel foglalkozott. Azután a fa zekasmesterséget kezdték űzni. Mikor látták, hogy a zsaluzsányi fazekasokkal való vetélkedésben alul kell maradniők, felhagytak, azzal is. Abból éltek, hogy a dsaluzsánymk fazekait fuvarozták a messzi városok vásáraiba. A jóltermő, gazdag földből nem sok öröme volt a népnek: az uraknak termelte az arany kalászt. Siráki bácsi szavai nyomán lassan pőrére vetkőzik a múlt. Azt, hogy az osgyániak valaha fazekasok voltak, ékesen bizonyítja az pz ér dekes könyv, melyet Siráki bácsi a rádió mögül vesz elő. A könyvet 1826-ban nyomtatták. Régi imakönyvnek néznéd s az eleje valóban szent történetekét tar talmaz. Tovább lapozok, nézem a megsárgult lapokat, a régi stílusú betűket s megérint a régmúlt idők levegője. Petőfi három éves volt, amikor ez a könyv napvilágot látott! Ki írhatta ezt a kezdetleges könyvei és mi célból íródott? Nem tudni. Az biz tos, hogy nem mindennap látni ilyet. Elfogadottan forgatom. Ez a nap a kellemes meglepetések napja. Siráki bácsi egy kardot tesz elém s valami régi okmányt, mely azt bizonyítja, hogy a kard a nagyapja tulajdona volt, aki pedig 1848-ban, mint a honvédsereg tisztje, kergette a németet Oldal- falva mellett. ' • Megdobban a szívem, mikor óvatosan tapogatom, nézegetem ezt a nagy erek lyét. Ennek a vállas bácsinak a nagyapja karddal állt ki a harcmezőn ja zsar nokság ellen, a nép ügyéért, a respublikáért. Látom is. amint sárga lován nyar gal s csillog-villog a napsugár a felemelt kardon. A szabadságot, amelyért har colt, nem érhette meq Siráki bácsi nagyapja. .Nem egészen \száz év múlva hoz ták el azt az unokájának. gy látszik, az időjárás fütyül a naptárra, csak március vége van, de olyan szeszélyes az idő, mintha már április volna. Mint egy kényes széplány. Az előbb epett, most meg hetedmaqával süt a nap. Mibor ki lépünk az (udvarra, lekívánkozik rólunk a felöltő. Siráki bácsi útközben még elmondja, hogy a birtokában van egy régi szerző dés, amit a báró csinált aratóival. Az iratból kitűnik, hogy minden tizerfegyedik kereszt jutott az aratóknak. Megtudni belőle azt is, hogy ha az aratót rajtakap ták, hogy egy foglyot, vagy más madarat megfogott, egy forint büntetést kel tett fizetnie. f — Ebben a pincében laktak a cselédek — mutat a ház alatti pincére — meg itt, ebben az épületben; ez most istállónak van átalakítva.
