Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Roják Dezső: Helytállás
„mi sem maradunk adósak**, „lesz még ná lunk proletárdiktatúra“, „duplán visszakap játok“, Egy távoli hang túlkiabálja és uta sítást ad „lökjetek a fejére egy szolgálati bundát, hogy ne zavarja a ház csöndjét.“ Rendek túl volt a vallatás pszichológiai ré szén, következett a nehezebb, a fizikai rész. Egy kisebb helyiségbe kerül, ahol egy cso mó detektív veszi körül, mintha konzíliu mot tartanának fölötte. Elsőnek a patkány- képü csoportvezető kérdése hangzik. Tu dod-e mi a konspiráció? A kérdésre Ren dek dacos, néma tekintete voit a válasz, mélyen ülő szemeiből a megvetés és bosszú vágya sugárzott. A patkányképű végigméri Rendeket és nyers, borgőzos szavaival a következő alternatívát állítja fel: „Ha el árulod milyen funkciód volt a pártban, kik kel voltál összeköttetésben, ha mindent megmondasz, amit az illegális kommunista pártról tudsz, akkor ép bőrrel megúszod. Egyébként mindent tudunk rólad, vallomásod nak ellenőrző jellege van. Ha nem pofázol, akkor saját magadra vess. Tíz perc gon dolkodási időt kapsz. Több mondanivalóm nincs — végeztem .. A percek rohamosan telnek, Rendek ösz- szeszorított fogai közt sziszegő hangon is mételgette magában: „Nem beszélek, nem beszélek“. A patJkányképű belép. — Na gyerünk, gyerünk, miért nem pofázol már — s kiugró bazedovos szemeit vészjóslóan mereszti Rendekre. A kínos csendet Rendek határo zott szavai szakítják meg: — Egyedüli mon danivalóm és bűnöm az, hogy kommunista vagyok, több mondanivalóm nincs. — Nincs? Akkor bakancsot, ruhát le, csuklót hátra kötni, lócára vele. A szobában lévő detektívek mint a far kaskutyák az üldözött vadra, úgy vetik rá magukat Rendekre. Letépik ruháját, bakan csát. Csuklóit egy bőrszíjjal hátrakötik. Rendek, miután kezei ártalmatlanná vannak téve, a fogával és lábával próbál védekez ni, de az egyenlőtlen tusában a lócára ke rül. Hátrakötött karjai között behúzzák a lóca kiugró szabad részét, lábait a pádhoz erősítik és két oldalról aktivitásba lépnek. Az egész felsőtestének a súlya kifeszített karjára nehezedett.. A gumibot csapásai gyors egymásutánban csattognak meztelen testén. — Kik a központi bizottság tagjai? Be szélj ... Hol van a sokszorosítógép? Beszélj .. Kikkel vagy összekötve ? Pofázz, pofázz ... A csapásokat, melyek az agyvelejébe nyi- íultak, összeszorított fogakkal, némán tűri. Rendek néma, dacos hallgatása egyre inkább bőszítette az iríkvizitorokat, szerették volna a kommunista megalázkodó, könyörgő sza vát hallani. A vallatás már töfcfc órája tart. Rendek testének minden porcíkájában iszonyú fáj dalmat érzett, melyet lassú zsibbadás vál tott fel. Már féiaJéltan hallja az egyik pri bék hangját: „Jó lesz abbahagyni, nem lát játok, hogy Szentpétemél kopogtat." Aztán egyszerre megszűnt minden fájda lom. A hidegvíz térítette magához, az esz méletével visszatért a pokoli fájdalom min den kínja. Lázas, bágyadt szemeivel széjjel néz maga körül, vethet és víztócsát lát. Gondolatban visszakívánja az előbbi áléit helyzetet, amikor nem látta kínzói szadista tekintetét és nem érezte égő, fájó testét. Örák múlva benyit a csoportvezető. — Na mi van, köpött már? — Nem, meg ’sem mukkant — hangzott a válasz — kutyafajzat ez a kommunista népség, azt hittem, hogy a „csehekkel“ könnyebb dolgunk lesz, de egy iskolába jár ez a kommunista csűrbe, akár „cseh“ akár „magyar“. — Kipróbáltatok rajta minden fogást? — kérdezte a csoportvezető. — Csoportvezető úrnak alássan jelentem, többet nem bír. — Szedjétek össze és vigyétek a fenébe, várjatok vele egy pár napig, míg magához tér, aztán folytatjuk — vagy beszélnek, vagy beledöglenek. A napost utasították, hogy szerezzen egy nagy számú bakancsot, hogy száüítőképessé tegyék. Rendek tüzes testének minden ré sze sajgott a fájdalomtól, de megkönnyeb bülten sóhajtott fel, hogy túl van életének eddig első legsúlyosabb megpróbáltatásán, a kemény és nehéz vizsgát letette, az egyenlőtlen harcban győzött. A detektívek segítségével felöltözködik, labdává gömbölyödött talpára felhúzzák a bakancsot, két oldalról hóna alá nyúlnak és egy mellék-lejáraton levezetik a földszintre, ahol egy zárt kocsi vár rájuk. Távozás után kihallatszik a szobából a csoportvezető vad ordításának utolsó fosz lánya: „Te marha, már tíz éve vagy szol gálatunkban és még mindig nem tudod, hogy a vért meleg vízzel kell felmosni ? 1.“ * * * Rendek végigvágódott a katonai fogház 120-as cellájának kemény priccsén. Da gadt, tüzes teste, hogy enyhítse pokoli fáj dalmát, hideg vizes borogatást kívánt. Ki- gömböáyödött tenyerét és lábait szerette volna a lavórba mártani, de minden ereje elhagyta és képtelen volt felülni. Egy idő sebb szolgálatot teljesítő katona részvétét kifejező hangon megjegyzi: — Hát magát jól kikészítették — és hozzásegíti a lavór hoz. A börtön cellája hideg, nyirkos kis he lyiség. Berendezése: priccs, asztal, szék és kübliből állott. A kommunisták részére elő-
