Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Dénes György: Köszönjük
J^tónjuk Viharban hörgőit, jajgatott a fold, Virágzó szilvafák alatt sötét tócsákba gyűlt a vér, százezer halál porolt a fegyverek csövén. A gyilkos kéjesen dobolt s riadt a gyönge szív, ártatlanok sikolya verte az ég csillagait. Ó, felfordult világ, elárult élet, tompa bú, önkénybe tiport lázadás, vert lelkek, rontó háború! Hol vagy iszabadító, szabad és fényesarcú ember? Csordultig gyűlt szívünk kelyhe vonaglő félelemmel... Tíz éve volt, tíz éve már, hogy felrepült a vilió fénysugár. Béke, szabadság, könnybe lábadt szemmel feléd vágyódtunk ősi szerelemmel. Szovjet katonák, kemény harcosok, vitézek, hösök serege, verte a barbárt, messzi űzte fegyvertek roppant ereje! Tíz éve volt, tíz éve már, hogy elhoztátok békénk, szabadságunk, s drága véretek itta hazánk földje; ó, megmaradt, vüágol mindörökre a verhetetlen eszme fénye nálunk. Tíz éve szabad ez a föld és mennyi szépség rejtezik e szóban, a testvériség máglyái lobognak az emberek közt egyre lángolóbban. Tíz év alatt emberré lön az ember, s országot épít, hazát, követi sorsa csillagát... Köszönjük nektek, szovjet katonák! Köszönjük nektek kenyerünk ízét, gyárainkat és hídjaink ívét, a traktort, mi a földeket töri, s életünk, mely a jövőt szövi. Köszönjük a megtalált hazát, gyermekeink kedves mosolyát. Köszönjük néktek, szovjet katonák! DÉNES GYÖRGY.
