Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Török Elemér: Lányka, lányka… - Veres János: Esti csend - Petrőci Bálint: Egy lány a sok közül
— Szabadság, Rigó elvtársnő — kö szöntöttem őt. — Szabadság, elvtárs — mondotta egyszerűen, — újságíró? , — Hogy csináltad ezt elvtársnő? — kérdeztem nyíltan. — Hogyan? — suttogta maga elé. Szemeivel körülsimogatta a békésen le gelésző libákat, a fűzöld szinten tobzó dó legelőt, a gazdag határt Markáns arca ellágyult. Elgondolkozott! Ekkor odajött a szövetkezet elnöke, Apró Nagy János. Szép szál, cserzettké pű ember, okos barna szemeiben mér hetetlen munkaszeretet terpeszkedik el. Büszke mosollyal, bajuszát pödörgetve nézte a libákat. — No, ugye, ilyet még nem látott? — fordult hozzám önérzetesen, — hiába, nagyszerű lány ez a Rozi. Még a vessző is aranyat ér a kezében. — Ne hozzon zavarba Apró Nagy elvtárs — pirult el a lány, — nem olyan nagy dolog ez. — De Rozi — komolyodott el az el nök — másról lesz most szó. A feivé- giek lefőznek, tudod-e? Sokkal kövé rebbek a libáik mint a tieid! Rigó elvtársnő elsápadt. — Lehetetlen — suttogta révetegen maga elé — velem ez nem történhet meg. Hevesen az elnökhöz fordult: — Kötelezettséget vállalok, hogy éjjel is legeltetem a libákat. S ha nem akar nak enni. megtörnöm őket. Azonkívül takarékoskodni fogok a fűzfavesszővel és csökkentem a selejtet. Elvtárs — fordult hozzám — ha beszélni akarsz velem, keress fel este. műszak után! Elrohant legeltetni. * * * Este elmentem hozzájuk. Az anyja nyitott ajtót, egy terebélyes, egészségtől duzzadó arcú asszony. Ki csit mordul nézett rám. — Már megint riporter. Mit akarnak a lányomtól, állandóan zaklatják — zsörtölődött. Bentről Rozália hangja hallatszott. — Engedd be, anyám! Beléptem. A szoba inkább kicsi volt mint nagy, falakkal volt körülkerítve, sőt az ajtón kívül még egv ablaka is volt. Kívülről, a csipkés függöny elle nére kellemes félhomály szüremkezett te az ablakon. Az egyik falat szerény könyvszekrény takarta el, megrakva a libalegeltetés kérdéseit tárgyaló iroda lommal. A szobában egyszerű tisztaság, Rozália szemeiben tiszta egyszerűség la kozott. — Meséljen elvtársnő — kértem őt halkan. — Régen volt — kezdi józanul — fel tűnt nekem, hogy senki sem törődik a libákkal. Legelnek ott, akkor és úgy, ahol, amikor és ahogyan akarnak. Na gyot gondoltam. Miért ne lehetne őket legeltetni ott, akkor és úgy, ahogy én akarom. Ötletemet elmondtam a tagság nak. Nem értettek meg, kinevettek. — Nem kedvetlenedtem el. Tudtam, hogy győzni fogok. Addig harcoltam, míg az elnök pártomat nem fogta és megengedte, hogy őrizhetem a libákat. — S hogy kezdte a munkát, elvtárs nő? — kérdeztem felvillanyozva. Magá val ragadott a gondolat nagyszerűsége. — Fogtam egy fűzfavesszőt, pántlikát kötöttem rá és mentem a libákhoz. Nem akartak legelni! Nem látták be, hogy minden az ő érdekükben történik. Azon ban komoly, kitartó munkával legyőz tem ezt az akadályt. Aztán jött a csősz, az Álnok Fekete Guszti. Azelőtt kulák volt, a szövetkezet megalakulása után beállt csősznek. Ott szabotált és fúrta a közöst, ahol tudta. Később rávetette szemeit az én libáimra. Elfogta őket és bekísérte, hogy a tilosban legeltek, so kat pedig a botjával lesántított. Tehe tetlen voltam ellene! — Hogyan győzte le a csőszt, elvtárs nő? — hörögtem csikorgó fogakkal. Leg szívesebben megfojtottam volna Fekete Gusztit — Egyszer rajtakaptam, hogy dinnyét lopott. Akkor este taggyűlés volt. El mondtam az esetet, kijelentettem, hogy vagy ő repül vagy én. A fiatalság azon nal mellém állt. Ám Gusztinak is vol tak pártfogói, nagy harc keletkezett. Vé gül is én győztem. — És azóta hogy mennek a dolgok? — érdeklődtem megnyugodva. — Naponta 300% tervteljesítés, a libáim nagyszerűen néznek ki. Hallotta leg újabb kötelezettségvállalásomat, hogy éjjel is legeltetni fogok. S ha ez sem elég, javaslom majd, hogy a napot 48 órára osszák be. Természetesen, hogy többet legeltethessek. Ha már elkezd tem, 1000%-ig nem állok meg! Pompás lány! A_ falu házai álmosan szunnyadtak a nagy-nagy éjszakában, bennük dolgos, boldog emberek . aludták megérdemelt álmukat. Új idők merész álmait.
