Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 4. szám - Török Elemér: Lányka, lányka… - Veres János: Esti csend - Petrőci Bálint: Egy lány a sok közül

Török Elemér

öntudatos szerelmi lírájából.

Óh, nézz rám

te csodás hajú

lilaszemű kislány.

Hadd csodáljam

álmodó szemeidben

népem jövőjét,

a traktorok dalát

és a földművesek

ostorpattogását.

Ha akarod édes

elviszlek messze

az óperencián túlra.

Ott fogunk élni

mint két gerle

turbékolva.

Kimegyünk majd

a dalos ligetbe

és sírva gyönyörködünk

a félkeresztekbe.

Emlékszel még?

Ültünk a százszínű,

illatokkal terhes,

lágy természet ölén.

Előttünk lomha

traktor hantot forgatott,

és ez igézetben

kiböktem számon

e mondatot:

milyen öntudatos

elvtársam is lennél

Te nekem,

szerelmesem!

A színskála minden színében vibráló,

forrongó, furcsán izzó (esetleg izzón

furcsa) hangulatok.

Illanó nap mint rubin köcsög

arany sugarakból pókhálót sző

tarka-barka, bíborszínü égre —

zöld fazékban lebbencsleves fő.

Vén tehén jászolnál, borz odvábán

horkol,

jó mezőről fanyar szénaillat

száll, lopakszik. Kábító, kesernyés

est a kertek alól előballag.

Falum hű népe nyüzsög az utcán,

víg szemmel néznek a messzeségbe,

hol egy pajta mögül előcsilloq

szivárvány szín jövöjüknék- fénye.

Izmos karjuk panyókára vetve

lóg vállukon, mint párdúckacagány.

Ám a határ felszántva, bevetve —

nem vagyunk mi lusta emberek ám!

Bús kert alatt vézna léckerítés,

ülök rajta furcsán elmélázva.

Várom a kedvest, akit majd körülvesz

szerelmem mámorító illata.

Végre jön ő — fehér hálóingben;

szende ártatlan mezei virág.

S bár reszkető kézzel, de merészen

megérintem enyhén Vörös haját.

„Nyitott szemmel a nép között” címen

megjelent sematizmus túrta riport

könyvéből.

A langyos, ózondús szellő pajkos csi

kó módjára futkározott a szederfák gá

lyái között Nyár volt, igazi termő nyár.

A hatalmas, végtelenbe nyúló lege

lőn megannyi fehér, izgatottan gágogó

színfolt mozgott. Libák! Rigó Rozália

országszerte híres szimentháli libái.

Vénludak, hetyke, gangos gúnarak, jám

bor, hamisszemű tojók.

Rozália, a gágogó társadalom édesany

ja egy vakondtúráson ült és olvasott.

Hatalmas, megtermett nőszemély volt

ez a Rozi, oszlopos lábakkal; napszítta,

pirospozsgás arcát szolid huszárbajúsz

tette még rokonszenvesebbé. Vaskos ke

zében felpántlikázott fűzfavesszőt tar

tott.

Egy lány a sok közül

Veres János

Esti csend

Lányka, lányka ..,

Petrőci Bálint