Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Egy szemtanú levelet (rajzolta Lőrincz Gyula)
Lőrincz Gyula rajzai Magyarországon tavaly ünnepelték Barta Lajos 75. születésnapját. És mi meg sem emlékeztünk róla. Emigrációja javát, majd húsz évet, nálunk, velünk, értünk élte és a szlovákiai magyar irodalom, ez a hol semminek ócsárolt, hol mindennek felnagyított mozgolódás, nem rótta le adóját, köszönetét annak a szellemembernek, aki itt indító és mozgató erő volt. Dolgozók eszméltetője, fiatalok barátja és nevelője, maga is fiatalodó és újraéledő. Másodszor lehe tett szemtépő és útonindító, aki volt élete első korszakában Magyarországon, mint Ady és Móricz Zsigmond fegyvertársa. Róla mondotta Ady: „B. L. nekem olyan örömet hozott, mint Móricz Zs. óta Kaffka Margiton kívül talán senki más". Mi volt ez öröm alapja? A magyar üröm, az „úri Magyarország" törté nelmi és emberi lehetetlensége és hogy van még egy hivatott tollforgató, aki ugyanazt akarja, mint maga Ady és néhány társa: ennek a szociális lehetetlen ségnek vádló, lázító felmutatását! Minden írót valamelyik könyvének címével, vagy műve egyik sorával lehet legjellemzőbben egyenlíteni. Barta Lajos neve „Az ige terjedése" könyveimet vonzza maga után. Itt olvastuk negyven év előtt e sorokat: „Mikor az Ige a század kínjaiból és a népek nyomorából megszületett, még úgy kócosán egy szál vörös ingben megindult, hogy meghódítsa a világot és legyőzze a nyomort. Európa távol mezőiről, gabonás földjeiről, köményes embermalmaiból, föld alatti bányapoklaiból erre a rónára is elérkezett. De a parasztok nem ismer ték meg, vörös színe égette reménytelenséghez szokott szemüket, hátúkba egyszerre visszaugrott a régi századokból ősapáik jobbágy-rémülete; óvatosan bezárták a kapukat és felsüvítettek sövényeik mögül mindenkire, aki elhozta hírét annak, hogy az Ige vándorol a világon". .. .Úgy hatott ez akkoriban, mintha miaki először adott volna nevet az idő vemhességének. Barta mlóság- közvetítése ugyanakkor az igeterjedés magyar nehézségeit is tudatosította: az akadályokat. Az úri kaszinók uralma' a nagyparaszt önzsírjába fulladása, kispolgárok áporodott helybentopogása, a „Macskazugok" fertőző „emberirtá sa" Barta elbeszéléseiben és regényeiben dokumentálódnak történelemmé. Fe ledhetetlen és • annak idején foradalmat jelentő kis műremekét, a „Tavaszi mámor"-t minden munkásszínpadon és faluszínházban kéne játszani, hogy a mai fiatalok lássák, mi volt a tegnapi zsellér élete, aki kis rongy pohárbor- örömre vágyón, e kevéske mámortól is elütve, gyilkossá vadul.
