Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Gály Iván: Lévai képeskönyv
keret vert. Ma Szlovákia huszonegy helyén találhatunk kékfestőket és közte Léván is. Három műhely dolgozik itt szövetkezeti alapon. Rakovszky Sándor, az egyik műhely ve zetője mondta el - a kékfestészet minden csínját-bínját és közben ezt a munkafolya matát saját szemünkkel is megfigyelhettük. Hát nem egyszerű dolog ez! Csak röviden, távirati stílusban mondom el. Rózsahegyről kapják a nyers vásznat, harminc méteres végekre szabják fel, majd kifőzik, kiöblítik, szárítják és keményítik. Hatalmas mángorlógép simítja. Ezután egy újabb gépen rányomják a mintát, amelyet különböző vegyszerek (az úgynevezett re- zervpap) borítanak. Ebben a műhelyben is még 1926—27 előtt kézi faformákkal vitték rá a mintát a vászonra. De folytatjuk. A vászon hat méter magas szárítókra kerül 36 órára, majd hét nagy köralakú, körül belül másfél méter átmérőjű medence (ki- pák) fölött függő köralakú „ráfokra“ erősí tik és kilenc-tízszer bemártják a meden cékben levő kék indigófestékbe, közben egy szer megforgatják a vásznat, nehogy alsó szélén összegyűljön a festék és sötétebö maradjon; majd „hűtik", vagyis kis pálci kával veregetik, hogy levegő érje és ne le gyen foltos. Ezt csinálja a húszéves Majoros György, a műhely legfiatalabb dolgozója, aki már öt éve dolgozik itt. Az apja is kékfestő volt, ő is ezt a pályát választotta és nem is bánta meg. Rakovszky tovább vezet minket. Elmond ja, hogy újabb szárítás után a vászon a műhely lábánál méltóságteljesen folydogáló patakba, a Podluziamkáha kerül, négyszer- ötször is beledobják. Itt kioldódik a festék felesleges része. Majd nagy fahordókba ke rül kétszer is a vég vászon, hígított kén- savas oldatba és ekkor történik a „csoda“. Ott, ahol rányomták a mintát az anyagra, a kékfesték 'leoldódik s helyén ott marad a szép fehérszínű virág, vagy más díszítés. Most már „csak“ öblítik, keményítik, le számítják és belocsolják, lepréselik, majd négyszer-ötször átmángolják, vagy «bog;? mondják ..kalenderozzák“, hogy fényt kap jon és már kész is, mehet az üzletbe. Hogyan vert gyökeret Léván ez a nép művészet, amely ma a gépesítés folytán ipari jelleget ölt? Schusta Vilmosnak, a műhely egyik festőmesteréneíc nagyapja azr Olomouc melletti Veliká Bystficérőt hozta magával még 1825 körül ott elsajátított tu dását. Ő, meg apja is, még sajátmaguk ké szítették a mintaterveket és kemény lába1 faragták őket. Sajnos, ezekből a régi min tákból talán csak egy-két darab maradt meg. Ma már minden lévai műhely Vincenc Maréktől, egy morva mintakészítőtől kapja a kész mintákat. Kár, hogy a környéken nincs olyan népművész, aki a helybeli népr motívumok alapján el tudná készíteni leg alább a minták terveit. Jó üzlet volt ez a múltban és ma is szép keresetet biztosít a szövetkezetek tagjai nak. Hiszen csak Léva több mint 20 000 méter ilyen anyagot produkál havonta s ami talán a legfőbb, megteremtünk minden fel tételt arra, hogy ez az értékes népművé szeti ág ne lsenyvedjen el. A kézinyomást kiszorította az olcsóbb termelést biztosító gép, amely egyben lehetővé teszi, hogy gaz dag népművészetünk egyik ágának termé kei széles körben elterjedjenek. EGY PILLANTÁS A JÖVŐBE Léva szép kis város. Tágas terei vannak, amelyek körül él, lüktet s szabadon léleg zik a város. Utcáit terebélyes fák szegé lyezik, sok a kertje. S vannak tervei, ame lyek nem vágyálmok, amelyek meg is va lósulnak. Most létesült a nagyszerűen be rendezett kultűríház, hatezer embert befo gadó nagy 'amfiteátrum épül a valamikor posványos Káka városrészben. A város fájó sebe is begyógyul: 1960-ig megépül a víz- vezetékhálózat és a csatornázás, hozzávető legesen 50 milliós befektetéssel. Űj sugárút épül az állomástól a városig, csak gyalog járók számára. Szabályozzák a Perec és a Podluzianka patakot. Utakat fognak kövezni s aszfaltozni, még ez évben 3500 fát ül tetnek ki, s szebbé teszik a város főterét is. Szép és nagy feladatok! S a lévaiak sze retik városukat. Bizonyára még jobban meg fog ez nyilvánulni tetteikben is. GÁLY IVÁN
