Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - Szerkesztői üzenetek
sága, gyermekkori betegsége ellenére meg nősülhetett. Azt hiszem, az eddig megszer zett íráskészségével elsősorban azt kellene megírnia, mi indított egy fiatal teremtést arra, hogy egy beteg emberrel, aki két lá bát elvesztette, összekösse életét. Itt a nagy téma, amely megformálásra vár. Ami a „Kecske“ című írását illeti, azt va lóban csak első próbálkozásnak tekinthet jük. A történet, amelyben van némi való ságmag elég érdektelen és megformálása is kezdetleges. így első rohamra, első pró bálkozásra nem is sikerülhetett jobban az írás, tehát ne hangolja le, hogy gyöngének mondjuk novelláját. „Életre-halálra“ menő küzdelme a kecskével akkor kötné le figyel münket, ha nem venné komolyan ezt a ne gyedórás harcot Nem gondolja, hogy annak az ártatlan kecskének joga volt a zsenge fácskákat lelegelnie? Miért legyen okosabb, mint az, aki ezért agyon akarja ütni? A csípős zöldpaprikával való esete viszont eredeti és ha ezt egy oldalon, ízesen, ado- maszerűen el tudja mondani, az írás meg érné a nyomdafestéket Folytassa az írást, de mindenekelőtt ol vasson sokat és hasonlítsa össze kísérleteit olvasmányaival. Ez fogja a legjobban útba igazítani. TRESTYÁNSZKY ANDRÁS, KAVA. Sajná lattal állapítottuk meg leveléből, hogy jóin dulatukat kétségbe vonja. Már abból a tény ből, hogy lapunk, vagy az Oj Szó hasábjain mindig új és új nevekkel találkozhat, meg állapíthatná, hogy induló költőink legtel jesebb megsegítése a célunk és nem az, hogy őket fejlődésükben, nyomdaérett írásuk köz lesében megakadályozzuk. Hiba az is, hogy két kötetnyi versét ösz- szehasonlítja „a frázisokkal teli*' versekkel, amelyek nyomdafestéket látnak. Ez csak a mi hibánk, ha valóban közlünk szólamokkal teli verseket, de ne mentse fel önt és főleg ne indítsa arra, hogy a rosszat vegye fok mérőnek. Mi sem vonjuk kétségbe hazafi- ságát, lelkességét és abban sem kételkedünk, hogy dolgozóinknak gondolatai közlésével segíteni akar. Igaza van abban is, hogy a művész merítse mondanivalóját az életből. Hozzátesszük, hogy az író kutasson az élet ben és ne nyűgöd jón mindaddig, amíg nem úgy véli, hogy rálelt az igazságra. A ma igazára, a dolgozó ember igazára. Valóban mindennél fontosabb, hogy az élet mélyére nézzünk és jól megértsük a problémákat. De kétségbevonni áí olvasmány hasznosságát —- igen helytelen, elitélendő nézet. Mi különben sohasem beszélünk „elcsépelt olvasmányok ról“, ahogy ön írja, hanem a világirodalom gyöngyeiről, klasszikusokról és korunk nagy íróiról, akik bennünket az élmény és gon dolat helyes megformálására is rávezetnek. akik a művészet minden kérdésében útbaiga zítanak. Ezt kétségbevonni helytelen állás pont. Két verse azzal nem lett jobb, hogy egy szerűen lemásolta őket. .Nem érzi, mennyire suta például az „Oly korban“ befejező vers szakasza? „Ám, ki sunyin az úrnak a ködmönét fogta, és buzgón pucolta cipőjét: még az elnyomásért lázadót is besúgta; ezért, ő, ha silányabb bár, valahogy még állt.“ „A baráti könnyek“ címűben van gondo lat, de egy tiszta kép nem áll össze, szét esik az egész vers. Nem idézünk belőle, mert egészében formátlan és zavaros:. Nyelvi szempontokból is sok a kifogásolni való. Nem lehet különben részletesen elemezni egy verset, amely alapjában véve kezdetleges. Nem mutathatunk arra, hogy ebben vagy abban a sorban van a hiba és nem is javíthatjuk ki, ha a vers teljes egészében átköltésre szorul. Egyetlen tanácsunk: legyen igényesebb önmagával szemben és becsülje a klassziku sokat, mert még igen sokat kellene tanulnia tőlük. KOVÁCS MIKLÖS, HÓDOS. A novellához és a vershez mellékelt sorokban azt olvassuk, hogy nem tudja eldönteni miről írjon, ör vendetes, hogy ezt ilyen őszintén közli ve lünk, mert megkönnyítette nekünk a ta nácsadást. Az Íráshoz, vershez és prózához egyaránt elsősorban az kell, hogy szüksé gét, erős szükségét érezze a közlés vágyá nak. Csak az fogjon tollat a kezébe, aki parancsot érez magában arra, hogy érzéseit és élményeit, gondolatait és megfigyeléseit, tapasztalatait másokkal megossza. De nincs itt helyünk, hogy a költő hiva tásáról, az író feladatairól és felelősségéről értekezést írjunk, csupán tanácsul mondot tuk el a fentieket, hogy másban lássa kül detését a jövőben. Egyébként az a megjegyzésünk prózájára, hogy az színvonalában iskolai dolgozat, a vers pedig csak próbálkozás, amely még nem érdemel elemzést. Mi nem vagyunk tü relmetlenek, de ön se legyen az. Eljön az ideje annak is, hogy az írásban megérzi a hivatást és akkor megtalálja az írói esz közöket, a bensőséges hangot is, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy kifejezhesse magát, és hasznos munkát végezhessen a tollával is. SZERVACSIK ISTVÁN, LOSONC. Két be küldött versére nem írunk kritikát, mert minden sorukon érezni, hogy első próbálko zásról van szó. Majd ha egyénibb monda nivalókkal jelentkezik és"á<S2ptemokat költői szavak váltják fel, eljön az ideje a tanács adásnak is, * •
