Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - Ivan Skála: Ludvík Kuba
Ludvik Kuba A prágai Vár történelmi lovagcsarnoká nak nagy kiállítási termében rendszeres lehetőségünk nyílik a csehszlovák festőmű vészek alkotásainak megtekintésére. A láto gató sok minden szépben gyönyörködhetik itt. Ám nincs senki, aki ne időzne Ludvik Kuba nem túlon-túl nagyméretű festmé nyei előtt, amelyek minden alkalommal ha sonló tárgyúak, de mégis mindig más és más változatban szerepelnek ezeken a tár latokon. Napfényben úszó gazdasági udva rok a szokásos mezőgazdasági felszereléssel, a tyúkólakkal és létrákkal, a szélesen elterü lő. már learatott földek aranykalászos asz- tegai, a tarkábbnál tarkább mezei virágok - mintha a harmat és a föld lehelete itatná át őket, mintha a napsugár melegét lehel- lenék, — mindez oly örömtelién és színe sen kerül kifejezésre, hogy élvezette! áll dogálunk e festmények előtt. Szomjasan szívjuk magunkba a vásznakból kisugárzó színes, illatos környezet ízét, miközben az ifjúság és az erő érzése, a tavaszi élet be teljesedése járja át egész lényünket. S anél kül, hogy a képek alsó sarkára tekintenénk, tudjuk, hogy Ludvik Kuba, a nagy cseh fes tőművész ecsete alól kerültek ki. Hossza san nézzük a vásznakat és csodálattal bá muljuk a művészi lélek robosztus alkotó- képességét, színeinek üdeségét, kifejezés módjának fiatalosságát. Pedig Ludvik Kuba nemzeti művész április 16-án tölti be 92-ik életévét. Ludvik Kuba életműve a cseh képzőmű vészet realista hagyomápyai szempontjából rendkívüli jelentőségű. Mégsem a festészet az egyetlen művészeti ág, amellyel Kuba népe életében és kultúrtörténetében megörö kítette nevét. Ha valaki a cseh és általában a szláv népdalok gazdag kincstárából óhajt meríteni, olyan hatalmas népdalgyüjtemény kerül a kezébe, amelyről alig hihető, hogy a népi költészet e ritka értékeit egyetlen ember és nem egy számottevő munkaközös ség gyűjtötte össze, jegyezte fel, foglalta rendszerbe és elemezte. „A szlávság dalai ban“ című műve, a szláv dalok hatalmas gyűjteménye, amelyen hosszú évtizedekig dolgozott, hazánk határain túl is, messze földön nagy hírnévnek örvend. A népdal- gyűjtés érdekében tett útjai alkalmával irt magas művészi értékű, karcolatszerű fel jegyzései és néprajzai tanulmányai („Olvas mányok“ és „Utazásaim a szláv dalok után" című könyvei) Ludvik Kubát, mint a szép próza mesterét és mint kiváló kutatót mu tatják be. Nehéz eldönteni, hogy művésze tének melyik ága nagyobb jelentőségű, mert hiszen mindez együttesen adja a kirob banó feszültségű és erős alkotótehetségű, sokoldalú nagy személyiségét. A művész életrajza nemcsak sokrétű te hetségről, hanem akadályokat nem ismerő akaraterejéről is számot ad. Ludvik Kuba, egy podébrady-i jómódúnak nem mondható, tizenháromgyermekes lakatosmester csa ládjából származik. Már gyermekéveiben a festészetben és zenében találta kedvtelé sét. Elvégezte a tanítóképzőt és a zeneisko la orgonaszakát, buzgón tanulta a szláv nyelveket és már 1884-ben, sok nehézség árán kiad ja, szláv dalgyűjteményének első fü zetét Utazgatni kezd a világban, ellátogat Luzsicébe. Galíciába, Ukrajnába, Oroszor szágba, a Balkánra. Amikor útjait — támo gatás és anyagi eszközök hiányában — ab ba kellett hagynia, 1891-ben a prágai fes tőművészet! akadémiára kerül. Később Pá rizsban és Münchenben tanul, ahol megis merkedik Rjepin néhány tanítványával és barátságot köt velük. Pár esztendős bécsi tartózkodás után, 1911-ben mint elismert festőművész Prágában telepszik le. A népi alkotás és elsősorban a nép irán ti nagy szeretet, tisztelet és főleg kitar tás jellemzi a nagy művészt. A nagy, év ezredes múltra visszatekintő kínai művé szet Ludvik Kubát arra ösztönzi, hogy het venedik életévének betöltése után kínaiul tanuljon és a kínai kultúrát tanulmányoz za. Éppen Kína iránti érdeklődésének pom pás gyümölcse „Az én Kínám“ című kitűnő tanulmánya. Az alkotás vágya, a lélek és az alkotó személyiség szüntelen fejlődése annyira jellemzik Ludvik Kubát, hogy ma sem hagyják nyugton. A 92 éves mester még kijár Prága elővárosában lévő villájából, hegy örömteli, vidám színekkel megörökít se egy-egy részét annak az életnek, amely ma hazánkban annyira virul és amelyben Ludvik Kuba népével együtt oly őszinte ölömét leli. Nemzeti művésszé való kine vezése állandóan élő művészetének szól. Kuba egész életműve oly magával ragadó, hogy mindnyájan szeretetünkbe fogadtuk. IVÁN SKÁLA, Prága
