Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - Duba Gyula: Szatíra, óh…
Irta: Duba Gyula Keserű Vendel, az általános ismeretlenségnek örvendő író epébe mártotta tollat és kibámult az ablakon. Ajka gúnyosan lebiggyedt, ahogy jóindulatú, ki csit szánakozó mosollyal figyelte az utcán pezsgő életet, s a vak is láthatta, hogy néhány percen belül feltétlenül szatírát fog írni. Ügy is lett! Vendelünk határozott mozdulattal nyakoncsípett egy arra ténfergő gyanútlan kutyapecért. Ügyesen kiemelte Zsákmányát az élet foraatagából és tollára tűzte. Aztán boncolgatni kezdte, vizsgálta, elemezte s közben kifordította testét, lelkét, mint egy kesztyűt. Megírta róla, hogy hanyag, korlátolt és mindent csinál, csak éppen a kóbor ebeket nem üldözi. Kis remekművét bevitte a „Merész Hang” című lap szerkesz tőségébe. A folyosón találkozott Ábrahámmal, aki olyan lektor-féle főmókus a lapnál. — Szervusz Ábrahám — üdvözölte őt írónk — gyere, hoztam neked egy da rab életet. Olvasd! Ábrahám elolvasta. — Jó — nyilatkozott tömören — bűzlik az életszagtól, és ami a fontos, igaz.. Jön! Néhány nap múlva a „Merész Hang” hasábjain megjelent a történet a sin- térről, aki mindent csinál, csak éppen a kóbor ebeket nem üldözi. Mint előrelátható volt, írója ismeretlenségéről egyáltalán nem lebbentette fel a fátylat. Ellenben más, furcsább következményei lettek. A „Sintérek Egyesülete” rövid, de velős levélben tudtára adta a szerkesztő ségnek. hogy a legesleohatározottabban tiltakozik tagjainak ílyennemü szellemi inzultálása ellen. Kikérik maguknak ezt a rosszindulatú, nyilvánvalóan sértő szándékú támadást. De ez még nem minden! A szerkesztőség egy másik levelet is kapoti, mely így méltatlankodott: „Elismerem, hogy hanyag vagyok, korlátolt vagyok. de tudja meg a hólyag Keserű Vendel. hogy ha én nem lennék, felfalnák őt a kóbor kutyák, ha még annyira keserű is. Tisztelettel Bernáthegyi Hugó. gyakorló sintér.*' Hát ebből bizony botrány lett. A szerkesztőség taajai váltott műszakban tép ték a hajukat. Aztán valaki kitalálta, hogy Ábrahám a hibás, mire egyesült erővel az ő haját kezdték tépni. Hoav jelenhetett meg ilyen sértő cikk a szerény és szolid „Merész Hang”-ban? Rettenetes! Szegény Ábrohám reszketve esküdözött, hogy a jövőben szilaj sárkányként fogja védeni a lapot hasonló botlások ellen. ■- — Ügy legyen — zúgta vészesen a szerkesztők kara. A történet néhány nap múlva egy boronqós délutánon folytatódott. Szilaj György szatirikus mély sóhajjal tett pontot az utolsó mondat végére. Ez fi pont eay történetet zárt le. melyben szó volt a traktorosról, aki nem ért c traktorához. Nem ért hozzá, tehát kínozza, nem kíméli és a végén összetöri. Ez már nem is maga az élet volt. ez több volt mint az élet. Élet a négyzeten! Művével lelkendezve rohant a ..Merész Hang” szerkesztőségébe. — Ábrahám — liheat.e fuldokolva — óriási. Itt van! — Szatíra? — kérdezte az qyanakodva. — laen. A f"mókus arca foldalmas kifejezést öltött, bajusza bánatosan lekonyult. — Nehéz eset — dünnvöate — no add ide! Már az első soroknál mélv lelki megrendülés nyomai ütköztek ki rajta. Keze reszketett és szemei kidülledtek.
