Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - Egri Viktor: A szevillai borbély. Beaumarchais vígjátéka a Magyar Területi Színházban
Siposs Jenő — Don Basílio Fazekas Imre — Fickó hogy ez a lángoló szerelem a későbbiek fo lyamán, a házasságban apad és a Szevillái borbély folytatásában, a Figaro házasságá ban, vagy egy napi bolondságban, Beaumar- chais másik halhatatlan forradalmibb hangú játékában csak Figaro körmönfont ügyes sége akadályozza meg a házasságtörésben. Beaumarchais gúnyjának ostora a főúri világ felé itt még elég szelíden csapdos;' az előremutató elem tisztára Figaróra korláto zódik, az eljövendő 1789-es esztendő szansz- külottjainek (a térdnadrág nélkülieknek) szellemi apjára. Nos, Štefan Műnk rendezése jól hangsú lyozza ki Figaro szabadszájúságával az író szabadgondolkozását, jól emeli ki, hogy Fi garo nem törleszkedő inas, hiszen Figaro nem az aranydukátokkal teli erszények mi att szolgálja a grófot, mint Don Bazilio, de szellemével, ügyességével és leleményével azért jár a gróf kezére Rozina meghódításá ban, mert ő gyűlöli a legmélyebben a nyárspolgári mohóságot és tiszteli az emberi érzések legszebbjét, a tiszta és mély szerelmet. A rendezőnek jól si került ezt a lényeges eszmei mondanivalót kihangsúlyoznia, de hibáztatható, hogy meg könnyítette feladatát, i amennyiben túl ságosan szabadjára engedte a színészeket, akik így nem a jellemformálás, az em berábrázolás útján, hanem könnyebb esz közökkel, a helyzetadta kómikum bőséges kiaknázásával keresik és találják meg a sikert. Itt, ezen a nonton válhat buktatóvá a könnyű siker, itt ezen a könnyebb úton fenyegeti veszély az egyes színészeket. Beaumarchais nem annyira a jellem festésben, mint az ötletes helyzetek raj zában bizonyul utolérhetetlen mesternek és ez a bravúrja szinte óhatatlanul siker hajhászásra, túlzásokra csábít. A túlzásnak némi jeleit kevés kivétellel az egész együt tes játékán érezhettük és ezért észre vételünk talán helyénvaló, hogy a további előadások során nagyobb fegyelmet kívá nunk. Figaró nagy és ragyogó szerep, a világ irodalomnak egyik legnagyobb nevettető, komikus szerepe. Még a legnagyobb jei- lemszínész sem veheti birtokába egyetlen rohamra. Ehhez évek munkája, fegyelme zett tanulmány kell. Turner Zsigmond jó úton van, hogy Figarója egyszer ne bra vúros, mulattató szerep, de az emléke zetbe rögződő, felejthetetlen alakítás legyen. Első kötelessége lefaragni mozdulatainak olykori szertelehségét, s beszédének néha kiütköző modorosságát is. Ha nagy komé- diázó kedve és ötletessége jellemfestő erővel is párosul és elmélyül, kitűnő Fi- Mihályi Mária — Rozina
