Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 2. szám - Sas Andor: Mikszáth íróművészete a Különös házasságban
A humorral ízesített társadalombírálat ' nagy nestere, Mikszáth Kálmán 1900-ban 53 éves korában írta meg a Különös há zasságot. Ez a regény a Noszty fiúval és a Fe kete várossal együtt éle te utolsó évtizedében az író fordulatát jelzi a nagyregény felé s egy úttal alkotómunkájának magaslati pontját is. Mint történeti regény a Különös házasság igazi mesterim. A napóleoni háborúk befejezése körü li évek magyar társadal mi valóságát megragadó szemlé’etességgel idézi fel, nincs benne részletek egymásra torlódásából ere dő zsúfoltság, sem mo zaikszerű összerakottság, vagy a múzeumi konzerváltság hűvössége. Miért van ez így? M.vel Mikszáth múltat idéző művészetének megvan az a képessége, hogy közel másfél század előtti társadalmi és politikai állapot tal fog’alkozva olyah jelenségekre tapint, amelyek folytatólagosan szerepet játszottak a történelemben egészen napjainkig. Mikszáth regénye a históriai ábrázolásnak annyi finomságát mutatja, hogy a törté nészek tanulhatnak tőle szintetikus feltárást, anyaghalmozás nélkül. Mikszáth éles sze mével a lényeges és jellemző erejű ada tokat szövi be munkájába. A múlt iránti érdeklődése nem merül ki magában az ábrázolásban, nem válik ön célúvá. Mikszáth Kálmán, ha nem a legel ső. de mindenesetre az elsők egyike, aki bámulatos könnyedséggel oldja meg a törté nelmi regény írásának problémáját. Akik a magyar irodalomban ő előtte történelmi regényeket írtak: a forradalmi demokrá ciává! párosuló romanticizmus képviselője, az emigrációban e^lt Jósika Miklós s a feudális önkényuralommal megegyezni haj landó főúri demokraták, mint Eötvös József és Kemény Zsigmond, minden jef ességeik mellett nehézkesek voltaik* Inkább pro- grammszerűség, mint a történelmi anyaggal mesterien bánni tudó ihlet érzik alkotásai kon s ha az egyéni jellemzésben becseset is nyújtanak, kompozíció és nyelvi kifeje zés dolgában nemcsak ina, hanem valószí nűleg már műveik megjelenésekor is fárasz tották olvasóikat. Nem nevelte őket a széles tömegekhez szóló publicisztika, amely für gévé, árnyaiévá, és könnyedén érthetővé teszi mindazt, amit Mikszáth leír. Történeti tény, hogy a 19. század első felében az akkori Magyarország egyik leg gazdagabb nagybirtokos főura, Buttler Já nos gróf, akinek Heves megyében, Zemplén ben, Ungban, délen Torontóiban latifundu- mai és kastélyai voltak, Házasságának érvénytele nítése végett pert indított azon a címen, hogy há zasságra apósa, egy Dő- ry gróf kényszerítette. Hosszú éveken keresztül folyt a per, de a kato likus egyházi hatóságok Buttler gróf keresetének nem adtak helyt. Hiába lépett ki Buttler a ka tolikus egyházból és lett protestánssá, hiába moz gatott meg minden követ számára kedvező döntés kiharcolása végett. Mikszáth figyelmét er re a maga idején nagy port felvert és sokat vi tatott esetre a regényben Butt'er barátjaként sze replő Bemáth Zsigának utódai hívták fel. Az eset lényege: egy bá- ró kisasszon ynak, a Bodrog-Olasziban élő Dőry Ferenc lányának, elcsábítása az oda való plébános által, majd az apa és a pap szövetkezése a leány szégyenének leple zésére olymódon, hogy egy dúsgazdag fia talembert, valóságos nábobot, rákénvszerí- tenek a Leánnyal vá’ó házasságkötésre. Az a konokság, amellyel Dőry megrendezi a pap közreműködésével a házasságkötési komédiát, lelketlen cinizmusa, amellyel a vendégjogot megsérti, Buttler személyes szabadságát és akaratának érvényesítését korlátozza, két kalandor bizakodása abban, hogy a házassági perekben döntő egyházi hatóságok a házasság érvénytelenségét nem fogják kimondani, mert az adott esetben a papság osztályérdeke az ügy tisztázásá nak megakadályozását követeli, betekintést enged a bomlásnak induló feudális társa dalom erkölcsi züliöttségébe. Bármiként is zajlottak le a Buttler által megindított házassági per részletei., akár 1792-ben kötött Buttler János házasságot a Dőry-leányal amint ezt egy történész az időközben előkerült okmányok és leve lezések alapján állítja, akár 1810 őszén, amjit Bemáthék Mikszáthal közölték, akár 1845 vagy 1847-ben történt meg Buttler koporsójának e’helyezése a doboruszkai csa ládi kriptában, mindez nem lényeges, hi szen Mikszáth regényében egyetlen évszá mot sem említ, hanem az a fontos, hogy Mikszáth e regénybe illő házassági per kapcsán milyen álláspontot foglalt el a főnemesség és a papság szerepének kérdé sében. A Különös házasság alapgondolatának és eszmei tartalmának kibontásához a regény befejező végső mondata a kulcs, mert ebbe Mikszáth belesűrített egy tézist, amely számára a Buttierpörből meríthető végső Mikszáth írómüvészete a Különös házasságban
