Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 2. szám - Afrika álom és valóság. (ford. Szőke Lőrincz)
Útban az egyiptomi vásárra Egy éjtszaka a Cheopsz pira mison. Egyiptomi halasz, A mai Kairo amelyeket eddig véletleneknek tartottunk. Lelki szemünk előtt egész sereg ember vonul el. A fa siszta balilla fiatal neveltje, aki makacsul, fanatikusan hisz a Duce örökségében. Néhány an gol. Katonai és rendőri egyen ruhában, de civilben is. Fiatal skót, aki „bizalmasan” közli, hogy az IntelLgenee Service szolgálatában áll s az a megbí zása, hogy bennünket figyeljen Azt is elmondta, hogy ott akar ja hagyni az állami szolgálatot, hogy Angliában mielőbb befe jezhesse a tanulmányait. Kérdéseik sorrendje feltűnően egyezett. A kocsit és az utat öt perc alatt letudták. Utána, kivétel nélkül valamennyi tri- pohszi barátunk csodálatramél tó szívósággal a világpolitikára, a gyarmati kérdésekre, a cseh szlovák hatóságokkal való együttműködésünk tartalmára és formájára terelte a szót. Végétért az utolsó éleshangú beszélgetésünk a brit katonai hatóságok képviselőjével. Vízu mainkat elismerték. Az utolsó éjtszakát töltöttük a kis görög szállodában, amely előtt, a félig sötét utcában, Tátránk pihent. A piramisok viharvert kőkoc káit könnyű alkonyati pára ta karja. A Nílus túlsó partján a Mokka ttam hegység okkersárga felszíne a lenyugvó nap vissz fényében rózsaszínben játszik. A fellegvár alatt a hegyes ce ruzához hasonló minaretek hosszú árnyékot vetnek az el hagyott kőbányákra, amelyekben valaha a rabszolgák tízezrei több millió tonna mészkövet fejtet tek és várták a Nüus őszi ára dását, hegy a köveket a túlol dali építkezésekre szállíthassák. A látogatónak, aki el akarja kerülni a szfinx és a piramisok körül zajló kellemetlen turista forgalmat, nem marad más hát ra, műit hogy a látogatását éjt- szakára hálássá. Az éjjeli ki rándulás azonban bizonyos koc kázattal is jár. m^t az arab idegenvezetők számítanak az
