Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 2. szám - Afrika álom és valóság. (ford. Szőke Lőrincz)
Gyapotszállítás tevékkel. Egyiptomi paraszt, a fdlah, ma is úgy dol gozik, mint 5000 évvel ezelőtt. — Ügy tudjuk, hogy az & hatóság, amely átutazási vízu mot ad kí és azokat az útleve lekben igazolja, jogosult erre a ténykedésre. Általános szokás, hogy az ilyen vízumokat ugyan annak az államnak valamennyi hatósága elismeri. — Sony — sajnálom — nincs több mondanivalóm. Az ezredes a tripoliszi brit katonai közigazgatáson e’oltotta az alig meggyújtott cigarettát és felállt annak jeléül, hogy a beszélgetést befejezettnek te kinti. Ez természetesen va1amennyi útitervünket keresztülhúzta vol na. — Még egy kérdésünk lomé, sir. — Nem szívesen bocsátkoznék ismétlésekbe. — A mi kívánságunk is az, hogy ez az ismétlés legyen az utolsó — Kirenaikába való elu tazásunk előtt. Először is: ha őfelsége kormánya nem tartotta kívánatosnak átutazásunkat ezen a területen, úgy képviselőinek az atzsíri főkonzulátuson nem lett volna szabad kiadniok az érvényes vízumokat. Másodszor: ha a brit katonai hatóságok ezeket a vízumokat érvényte lennek tekintik, úgy erre a tényre Tripolitánia határán kel lett volna bennünket figyelmez tetni, nem itt, a fővárosban... — Nem szívesen... — Befejezhetjük? Az ezredes kelletlenül újra leült. . — Harmadszor: ha ön nincs abban a helyzetben, hogy elis merje a kiadott vízumok ér vényességét, Tripoliszban bizo nyára lesz a br.t katonai ható ságoknak olyan képviselője, aki nek erre joga van. Kérjük, te gye lehetővé, hogy felkereshes sük. Névvel és címmel ellátott névjegy, irónikus mosoly. — Good luck! Sok szerencsét! Csak ezután az odisszea után fogtuk fel az összefüggést az események egész sora között, amelyek rövid tripoliszi tartóz kodásunk alatt játszódtak le és
