Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Szántó László: Lenin a halhatatlan tanító és vezér
posa, Kautsky Károly így értelmez te a marxizmus filozófiai oldalát és annak jelentőségét: „A történelem dialektikus materialista értelmezése nem kell, hogy a szociáldemokrata pártba való tartozás előzetes felté tele legyen. A pártnak lehetővé kell tennie mindenki számára, aki részt óhajt venni a proletariátus felsza badításáért és minden elnyomás és kizsákmányolás ellen vívott harc ban, hogy ezt az óhaját elméletileg úgy indokolja meg, ahogy tudja: materialisztikusan, Kantszerűen, ke. reszténymódon vagy ahogy tetszik másképpen.“ A dialektikus és törté nelmi materialista világnézet és tu dományos módszer ilyen lebecsülése és a keresztény babonákkal és legen dákkal egyszintre helyezése a marx izmus teljes eltorzítását vonta ma ga után és a szociáldemokratizmus- nak, mint marxizmusnak álcázott, ellenséges teóriának és gyakorlatnak az ideológiai gyökerévé lett. Mert a dialektikus és történelmi materia lista módszer helyettesítése metafi zikai módszerrel kiforgatta a maga igaz valójából a marxizmus ökonó miai tanítását, éppúgy mint politi káját is. A szociáldemokrata ökonó- musok tanításában a kapitalizmus ezért vált ö'rökéletűvé s a munkás- osztály politikája ezért fajult el bér javítást remélő küszködéssé. A szociáldemokrata ideológusok ezen marxizmust eltorzító tevékeny ségével folytatott évtizedes harcá ban Lenin a marxizmus egységessé gét is elmélyítette és konkretizál ta*, amikor azt, mint sokoldalú egy séges egészet fejlesztette a munkás- osztály politikai gyakorlatával szer ves kaipcsolatban. A marxizmusnak ez az egységessége persze nem zárja ki, de megköveteli, hol az egyik, hol pedig a másik, harmadik stb. oldal különös hangsúlyozását természete sen anélkül, hogy ezzel az egész egyöntetűsége megcsorbulna. „A marxizmus gazdag és sokoldalú esz mei tartalma miatt — tanítja Lenin — nincs §emmi csodálni való azon, hogy Oroszországban éppúgy, mint más országokban is a különféle tör ténelmi korszakok egyszer ezt, más kor meg amazt az oldalát a marxiz musnak helyezik különösképpen az előtérbe. Németországban 1848-ig a marxizmus filozófiai megformálása volt különösen előtérbe helyezve, 1848-ban pedig a marxizmus poli tikai eszméi, az 50-es és 60nas évek ben megint Marx gazdasági tanai, Oroszországban a forradalomig kü lönösképpen ki volt emelve Marx gazdasági tanításának alkalmazása a mi viszonyainkra, a forradalom ide jében: a marxista politika, a forra dalom után pedig a marxista filozó fia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármikor is meg lenne en gedve a marxizmus csupán egy ol dalának az ignorálása is. Ez annyit jelent, hogy nem szubjektív óhajok tól, de a történelmi feltételek össze ségétől függ a figyelem túlsúlya a tanítás ezen vagy azon oldala iránt“. Vannak köztünk is ép elegen olya nok, akik a marxi-lenini tanítás egy séges sokoldalúságát szintén nem ér tették meg, s azt hiszik, hogy jó kommunista politikusok lehetnek ökonómiai és dialektikus materia lista világnézeti ismeretek teljes el hanyagolása mellett is, hogy jó gaz- dászok lehetnek politikai és filozó fiai ismeretek nélkül is. Az ilyen személyek azután könnyen válnak a szociáldemokratikus ideológia hor dozóivá s a marxizmus-leninizmus vulgarizálóivá, leegyszerűsítőivé. De még ezzel sincs kimerítve Le nin érdeme a marxi elmélet maga sabb fokra való fejlesztésében és konkretizálásában. A szociáldemo krata ideológusok magukévá tették a burzsoázia ideológusainak azon el vét is, amely szerint a tudomány politikán és osztályérdekeken felül álló és o b j e k t í v, pártatlan, min den ember és osztály számára egyen lően érvényes ismereteket nyújt. A szociáldemokrácia ideológusai elfo gadták a burzsoázia ideológusainak ezt a hazug elvét és alkalmazták a marxizmusra, tehát arra a tudo mányra, amelyik mint osztályjellegű tudomány keletkezett, s amely bebi zonyította, hogy osztálytátsadalom- bam csakis osztályszellemű és jelle gű tudomány és ideológia létezhet. A marxizmus „objektivizálása“, va gyis olyan megformálása, hogy a
