Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 2. szám - Bábi Tibor: Félelem és aggodalom nélkül
HORVÁTH PÉTER pcdjon? Mindenki Bittér Istvántól várta a Meletet, ö meg letelepedett egy asztal sarkához, egy okos könyvet vett elő, abból kereste ki a borjúnak üszőnek, Miénnek járó takarmányadagot. Sorra Olvasta, hány kiló kell ebből, meg amabból, végül csak dekákat olvasott, mert a takarmánysó s egyéb ásványi tápanyagot csak ilyen kis mennyiségben szabad adagolni. Valaki köz beszólt: — a dekákat el is hegyhatnád. — De Horváth Péter okoskodva rávágott: — Ne beszélj már, a dekák kellenek, mert hiába adsz zabot, darált korpát, azok nél kül nem gyarapodik az állat Szóba került az is, hogy a lovak herét kapnak, igazság szerint pedig nem jár nekik. Tót Vince, a kovács, minden lovak patko- lója, védelmébe vette őket: — A ló beke resi azt, amit megeszik, még a dupláját is. Hiába, csak engedniök kellett az okosko- dóknak, mert tehénnek dukál a fehérjetar talmú here, a tej képzéshez pedig szükség van a fehérjére. Megint csak visszatértek a tejhozam eme lésére. Milyen átlagolt is várhatnak? Varjú Sándor komolyan és megfon tóivá csak eny- nyit mohdott: — Elvtársi, nekünk ahhoz kell igazodni, arruik van. Vitatkoztak, vitatkoztak, végül úgy álla podtak meg, hogy 5 literes átlagos tej hozam ra szabják a normát és 35 dkg súlygyara podást követelnek a borjúnál. Kockás Zsigmond meg csak lógatta 3 lábát, okos megjegyzései mindig helyes irány ba terelték a vitát. Közben tűnődött, je- gyezgetett. Egyszercsaik azt mondja: — Fajunk ceruzát és számoljunk! A vitatkozás okoskodás eredménye végül ott volt a papíron: Kipattant Kockás Zsig mond ceruzájából. Mindnyájuk véleményét, gondolatát fejezte ki. Bittér István hallga tott, okos könyvét lapozgatta,^ néha meg odapillantott Kockás Zsiga fe’é, mintha azt akarta volna mondani: Okos ember vagy te Zsiga, eszes ember vagy te, Zsiga. Varjú Sándor is eltűnődött s a szövetke zet jövőjére gondolva, így szólt: — Állományunk most már megvolna, csak tenyészteni kell. KOCKÁS ZSIGMOND
