Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 2. szám - Bábi Tibor: Félelem és aggodalom nélkül
A csailóközaranyosi „Május 9.” szövetkezet nagy eredményeket ért el a termelés min den ágában. Határában megterem a gabona, a takarmányfélék, cukorrépa, dohány. Gon dozott gyümölcsöse van a szövetkezetnek és tizenöt hektár kertje. Marhaállománya 278-ra szaporodott. A disznószállásokon 600 sertést nevelnek- Az elmúlt évben meg kezdték a juhtenyésztést is, csak a tyúk- farmmal van baj, mert a tyúkoknak vala hogy nem akaródzik tojni és gyakran el pusztulnak. Ami a bajt illeti, nem csak a tyúkoknál fordul elő. Volt úgy, hogy a ker tészet nagyszerűen jövedelmezett, 1952-ben 2 millió korona tiszta hasznot hozott, de a múlt évben nem tette meg a magáét. Más esztendőkben a dohány is sokat jövedelme zett. 1953-ban 15 hektárnyi területet ültet tek be dohánnyal. A munkálatokat annak rendje-raödja szerint elvégezték. Pedig nem kis feladat volt az Vaskó Ferenc dohány- termelő csoportja számára. Minden munkát 15 leány végzett, ázazr nem mind leány, mert volt köztük két özvegyasszony is, Kucsera Ferencné és Károly Rozika. Fe bruár közepe táján már a palántával ve sződtek, április közepén kiültették, május ban megkapálták, júniusban tömi kezdték- Akkor történt a baj. Ki gondolta volna? Még maga Vaskó Ferenc sem. Aznap dolga végeztével megvacsorázott, békességben lepihent a felesége mellé és aludt^mint a tej. Egyszer csak arra ébredt, hogy kocog az ablak, fúj, ordít a sző. Aztán megeredt az eső, s a jég csak úgy zuhogott rá az ablaküvegre. Kikelt az ágyból. Csend volt, csak a felesége szuszogott. Annál in kább hallotta ő a jégesőt. Odament az ablakhoz, s nézte, nézte tehetetlen, hogy dühöng. Pedig hiába nézte,, mert nem látott semmit, olyan sötétség volt. Annál többet látott másnap. Még hajnalban is felhős volt az ég. Még akkor is csöpögött az eső. Első dolga az volt, hogy szaladt ki a határba megnézni, mi lett a dohánnyal. Ott volt az, de milyen volt? Az északi oldalon, ahonnan a sző jött, a nagyobb levél mind elpusz tult Ám a délrehajló leveleket a jég va lahogy megkímélte. így aztán megvígasz- talódott. Felment az irodába. Elmondta mi történt és Kockás Zsigmond, a „segédköny velő’’ szaladt Komáromba jelenteni a jég kárt, mert annak 24 órán belül kell meg történnie. Mikor Vaskó Ferenc betért a légszárítóba és elmondta a leányoknak, hogy a dohányt bizony a jég elverte, nem is akarták el hinni. Igen egészséges álmuk lehetett az éjjel. Nem is az álom volt az oka. Értelmük sehogy nem akarta felfogni, elfogadni azt a valóságot, hogy annyi fáradságos munka, hónapok nehéz munkája kárba veszett. Bi zony nem hittek neki. Csak délután, hogy kimentek a doihányföldre, akkor látták sa ját szemükkel is. Ott voltak mindnyájan: Kucsena Ferencné. Károly Rozika, Rúna Erzsi és Rúna Mária, meg a többiek is, csak egy-kettő maradt a szárítóban. Szemük e’ött jobbra-balra, mindenfelé tépett, szo morú dohánylevelek. — Nem lehet erre rámenni, tődig ér a sár, — szólott valamelyik. Egy másik lehajolt, egy ázott, letört do hánylevél fölé, azon babrál gátolt sokáig. Mindnyájan szótlanok maradtak, csak néz ték, nézték a megvert, széles dohányföldet alatt az idő alatt nagyszerű eredményeket ért el. Élre terült járási és területi méret ben, de országos méretben is az elsők között áll. Eredményeinek elismeréséül a földmű- velésügyi megbízotti hivataltól a „Május 9" nevet kapta. A csailóközaranyosi szövet kezet normáit, tapasztalatait követik a ko máromi járás összes egységes földműves szövetkezetei, így határozták el a szövetke zetek vezetői a múlt év decemberében tar tott aktívájukon. Nagy dolog ez, ilyen pél dát és utat mutatni. Ha mostanában elbeszélgetsz Varjú Sán dorral, s hallgatod komoly, megfontolt sza vait, el sem hinnéd, hogy ilyen belső har cok árán, ilyen vívódások után értős el eredményeiket a csailóközaranyosi földmű vesek. Derűs, szép napok jöttek aztán. A do hány szárán új levelek sarjadtak. A nap szép sárgára érlelte őket Ha akkor volt miért szomorúnak lenni, most aztán volt miért vigasztalódni. Egy-egy leány 30—40 sor dohánylevelet tört le naponta. Vaskó Ferencnek meg gondja volt rá, hogy föl fűzzék, megszárítsák. A kalász is megérett. A föld gazdagon fizette az emberek fáradságát és okosságát Hálás volt a mélyszántásért, a műtrágyáért, a gondos munkáért. Arattak, csépeltek. Egy hektáron átlag 26 mázsa búza termett. Az előtt csak 20—22 szokott lenni. Csallóköz- aranyoson nem igen akad ember, ki okta lanul a múltat dícsérgetné. A gabonát a géptől egyenesen a raktárba szállították. Akkoriban filmesek is jöttek a faluba. Se gített a zsákolásnál az is, aki máikor csak messziről pillantgatott a rakodók felé, csak hogy a lencse elé terüljön. Volt nevetés, tréfálkozás. Egy nap meg kész meglepetés érte a falut. Kockás Zsigmond elkészítette a tagok névsorát és az irodából a mücro- fonba kiáltotta ki, ki mennyi zsákol hozzon a neki járó gabonára.
