Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 2. szám - Ozsvald Árpád: Kata - Ozsvald Árpád: Egyszerű ének - Ozsvald Árpád: A favágók - Ozsvald Árpád: Madárijesztő - Ozsvald Árpád: Szerelem

Ozsvald Arpád

versei

Kata fiatal és erős,

barna szemében az élet

eleven derűje csillog.

Göndör haja lebben a szélben,

mint hullámok a tó vizébenl

Nem ismeri a régi múlt,

bús kenyérfélén cselédei

nyomasztó, nehéz gondjait.

Ő már u mi hős korunk lánya:

ki boldogan jár be a gyárba.

Egyszerű ének

Ha volna egy piros almám,

egyik felét neked adnám.

Én is ennék, te is ennél,

nagy szemeddel rám nevetnél.

Hozok almát kettőt-hármat,

hadd csókolom meg a szádod.

A favágók

A sűrű erdő hallgatag,

csendje néha f elriad.

A balta éle úgy ragyog,

mint holdfényben a medvefog.

A fa dgrnka megremeg,

h ulkmaik a levetek.

Ha lomhg teste földet ér,

nyöszörög a sok gyökér.

Fürge favágók lenyesik,

szerte kúszó ágait.

Repül a forgács könnyedén

— Vágd- csak bátran víg legény!

Madár! jeszto

A hóval borított földeken áU,

tépett rongyai lebegnék,

kalapja alól sárga szalmaszál

köszön a madárseregnek.

ÁU tétlenül, mint dolgavesztett

csősz,

derékig hóban, hallgatag,,

nézi a csendes, végtelen mezőt,

az álmos szénakazlakat.

A csóka, varjú megveti szegényt,

előle csak a nyúl szalad.

De nem adja fél mégse a reményt:

— őrizni fog, ha rügy fakad!

Szerelem

Körülfonkűc mmt erdőben az inda

körülfonja ia magasbatörő fákat.

Csák úgy eresztlek, mint gyereket

a hinta

s ha visszatérsz, boldogan karomba

zárlak.