Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 2. szám - Ozsvald Árpád: Kata - Ozsvald Árpád: Egyszerű ének - Ozsvald Árpád: A favágók - Ozsvald Árpád: Madárijesztő - Ozsvald Árpád: Szerelem
Ozsvald Arpád versei Kata fiatal és erős, barna szemében az élet eleven derűje csillog. Göndör haja lebben a szélben, mint hullámok a tó vizébenl Nem ismeri a régi múlt, bús kenyérfélén cselédei nyomasztó, nehéz gondjait. Ő már u mi hős korunk lánya: ki boldogan jár be a gyárba. Egyszerű ének Ha volna egy piros almám, egyik felét neked adnám. Én is ennék, te is ennél, nagy szemeddel rám nevetnél. Hozok almát kettőt-hármat, hadd csókolom meg a szádod. A favágók A sűrű erdő hallgatag, csendje néha f elriad. A balta éle úgy ragyog, mint holdfényben a medvefog. A fa dgrnka megremeg, h ulkmaik a levetek. Ha lomhg teste földet ér, nyöszörög a sok gyökér. Fürge favágók lenyesik, szerte kúszó ágait. Repül a forgács könnyedén — Vágd- csak bátran víg legény! Madár! jeszto A hóval borított földeken áU, tépett rongyai lebegnék, kalapja alól sárga szalmaszál köszön a madárseregnek. ÁU tétlenül, mint dolgavesztett csősz, derékig hóban, hallgatag,, nézi a csendes, végtelen mezőt, az álmos szénakazlakat. A csóka, varjú megveti szegényt, előle csak a nyúl szalad. De nem adja fél mégse a reményt: — őrizni fog, ha rügy fakad! Szerelem Körülfonkűc mmt erdőben az inda körülfonja ia magasbatörő fákat. Csák úgy eresztlek, mint gyereket a hinta s ha visszatérsz, boldogan karomba zárlak.