Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Jakab Ilona: Indiai művészek csehszlovákiai vendégszereplése
Gópináth és Vidzsaja Rághava Ráo tánca. Tára Csandhuri táncosnő. ötletessége. Az indiai tánc legbonyolul tabb iskolatípusa a Kathakali, valamivel egyszerűbb a „Bhárata Nátjam", majd a „Káthjah" és a legegyszerűbb „Mani- puri" következik. E klasszikus táncok, melyek a vallási ceremóniákból fejlőd tek, mozgásukkal beszélnek, A táncos minden egyes gesztusa, arcmimikája és mozdulata, az úgynevezett „mudra*' ki fejez valamit: egy-egy szót, vagy néha egész összetett gondolatsort is. így a táncmester órákhosszat elbeszélgethet ta nítványaival, anélkül, hogy egyetlen szót is kiejtene. A táncművészek, akik gyermekkoruk óta fejlesztették mozgási készségüket, bámulatraméltó mozgékony ságról tettek tanúságot. Lábujjuktól kezdve nyakukig minden egyes porci- kájuk hihetetlen könnyedséggel mozog. Ami az indiai zenét illeti, megértése nekünk nem könnyű. Nincs benne har mónia, amihez a mi fülünk hozzá van szokva. A dallamot csak egy hanggal vezetik, s a kíséret az énekest és a ze nészt állandóan az alaptónushoz vezeti vissza, amelyből kündult. Az aláfestő és a melódiát kitöltő hangok, amelyek a mi zenénkben szükségesek, az indiai ze nére zavarólag hatnának. Viszont e zene sokkal gazdagabb dallamosság, ritmus és hangutánzás dolgában. Ezek az indiai népdal alkotó elemei is. Énekük és ze néjük halk, finom dallamú, s mégis nagy kifejező erejű. Hangszereik is sokban különböznek a mi hangszereinktől. A „szitár" tipikus indiai hangszer, melyen igen nehéz játszani. A „szárangi” és a „vina" finom, lágy rezgő hangot _ad. Az egyszerűbb hangszerek közé tartozik az „ektara”, mellyel a népdalokat kísérik, és a dob, vagy „tabla*. Ez utóbbin hang súlyozzák ki a ritmust. Az indiai mű vészek kitűnően kezelték hangszereiket* Szakur Khán, Kisen Maharadzs, Narajan Svámi, Rávi Sankar, Doradzs Svami, Gján Ghós és a többiek, bámulatos kéz ügyességről és művészetről tettek ta núságot. A művészek minden számát hatalmas tapsvihar kísérte. Ezzel fejeztük ki ne kik köszönetünket ezért a felejthetet len estéért. Reméljük, hogy a jövőben még mélyebben megismerhetjük az in diai nép kultúráját és művészetét s még jobban elmélyül közöttünk a kölcsönös megbecsülés és barátság érzése, JAKAB ILONA.
