Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Spira György: Szlovák bányászok az 1848-49-i magyar szabadságharcban
mi jót, hogy .tehát annak, aki a Habs burgok oldalán keresi a szlovák nép javát, keserű csalódásban lesz része. S alig egy hónap múlva már maga Fe renc József igazolta a bányászoknak ezt a sejtését oktrojált alkotmányával. A bányászok azzal válaszoltak az ok trojált alkotmányra, hogy március 15. első évfordulóját mindenütt tüntetőén megünnepelték, nem törődve azzál a veszéllyel, amelyet ezáltal magukra vonhatnak. Besztercebányán például a császári helyőrség parancsnokának, Ve rette kapitánynak tanúsága szerint nyüt utcán éltették Kossuthot. És Win- tíischgraetz herceg Is arról volt kény telen tudósítani március végén Schwar- zenberg herceget, hogy „Besztercebánya városában és környékén a rossz szellem kitűnt; a hatóságoktól csaknem minden erőszakkal kicsikartatott, a városban nem volt többé a kevésszámú csapat számára elegendő biztonság, az ellenség iránti rokonszenv ugyanis kendőzetle nül megnyilatkozott". Hiába vezetett be Verette kapitány a polgárok és a bányásznép irányában — a szemtanú Szeberényi János bányakerületi evan gélikus szuperintersdens szavai szerint — „terroiisztikus rendszert", hiába fe- nyegetődzött azzal, hogy a várost fel fogja égetni és prédáltaini, még csak azt sem sikerült elérnie, hogy a bányá szok közreműködjenek az utaknak az ismét közeledő honvédcsapatok előtt való eltorlaszolásában. Ellenkezőleg: a kozelxúki hídnak a császáriak által meg kísérelt lerombolását például kaszákkal és fejszékkel felifegyverzett szlovák parasztok akadályozták meg. Mikor pe dig április 18-án a honvédcsapatok be nyomultak Selmecre, a kifejlődőt utcai harcokban a felkelő bányászok « részt vettek a honvédek oldalán, halottakban, foglyokban és sebesültekben 33 főnyi veszteséget okozva az ellenségnek. En nek hírére a besztercebányai és a kör möd ellenséges helyőrség is, azonnal ke reket oldott, s így a körmöcbányai munkások már csak azzál tudták segí teni a felszabadítókat, hogy összefog- dásták a hegyekben fejvesztve kóborló császári zsoldosokat. Joggal állapította meg hát a nógrádi vadászcsapat pa rancsnoka: „ ... A bányavárosokon át vonulva, a heverek s nép szellemét ho nunk iránt lelkesültnek találtam. -.- A következő napokban a bányavidék munkásai arra összpontosítottak min den erejüket, hogy eltüntessék az el lenség pusztításának nyomait. A zsar- nóoai' kdhó munkáséi például már ápri lis 20-án önként váHálkoztak az osztrá kok által felégetett Garam-híd helyre állítására. Mikor pedig néhány pap múlva visszatértek szülőföldjükre Be- nicziky nemzetőrei, akik időközben Lo soncon és Eperjesen fényes győzelme ket arattak a túlerőben levő ellenséges csapatok fölött, ismét sokan, egymagá- ben Selmecen például 148-an, álltak be közébük. A csapat „zömét — mint egy gueriüla-harcos feljegyezte — jobbra való közemberek, leginkább bányamun kások képezték.t’ A rnagyaT kormány a munkások helytállása iránti elismerésének többek között azzal adott kifejezést, hogy a bányavidék számos üzemében bérren dezést hajtott végre. Májius 4 26-án jó váhagyták a fcajói és az óhegyi kohó új — közelebbről sajnos nem ismert — bérszaíbályzatát, június végén pedig a felsőbiebertórói ácsok na pszámibérét emelték fel 12—15—16 krajcárról 16— 18—20 krajcárra „azon meghagyással, hogy ezen munkások szakmánybán dol gozzanak s így a szorgalmas és ügyes munkások magasabb keresetet érhesse nek el", A munkások pedig továbbra is min denütt ott voltak, ahová a forradalom ügye szólította őket. Júniusban újházy László, a radikális kormánybiztos fel hívására Besztercéről 33 kőműves és 30 ács, Selmecrői 20 kőműves és ugyan annyi ács, Németprónáról 30 kőműves, Handlováród 25 ács, Körmöcről pedig 3 kőműves sietett Komáromba, hogy részt vegyenek az ország legfontosabb várának megerősítésében. Ugyanakkor újból nagy igyekezettel erődítették a bányavidéket is az északról fenyegető ellenséges támadás veszélye miatt Jú nius 2-tóft fogva kétszáz úrvölgyt bá nyász dolgozott éjjel-nappal a stureci hágó eltorlaszolásán, s két hét múlva a szemlét tartó Lahner tábornok már tel jes megelégedését fejezte ki, munkájuk eredményét látván. A szkailkaé hegyhát járhatatlanná tételén a tajói kohó munkásai fáradoztak, háromszáz bá nyász pedig a közelim ki Garamhiidat erősítette meg. Ezekben a napokban a munkások kö zül ismét sokszázan fogtak fegyvert is a forradalmi Magyarország védelmére Breznóbányán kétszerannyi újonc állott be önként á honvédseregbe, mint amennyinek a kormány felhívása sze rint kellett volna. Selmecrői június ele jén 51, Besztercéről pedig 40 önkéntes
