Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Anatole France: La signora Chiara
Irta: Anatole Francé Anatole Francé, — akinek halála 30. évfordulójáról most ősszel emlékezett meg a haladó világ — Shaw mellett korunkban az irónia legnagyobb mestere, Swift és Voltaire legméltóbb örököse. „Irónia nélkül a világ olyan lenne, mint az erdő madarak nélkül. Az irónia a gondolkodás vidámsága, a bölcse- ség öröme’,i — írja maga. Francé szatírája nem maró, mint Swifté és nem ds olyan robbanó, mint Voltaire-é. Iróniájában sok a derű, a humánum, az éleibölcseség és a szív melege. Mégis mély ellenszenvet tud ébreszteni, mert szatírájának élét soha sem az ember, hanem a rendszer ellen irányítja, mélynek belső ellentmondá sait kétkedő elméje mesterien, mindig célbataiálóan leplezi le. Felejthetetlen, regényalakokat teremtett, mint Coignard abbét vagy Bonnard Szilveszter urat, a „Jelenkori történet” című regény sorozatának hősét, akiivel azt vallja, hogy a népek dicsőségét nem a kiabálás teszi, hanem „valamilyen padlásszobában megbújó fenkölt gondolat.” A francia jobboldal gyűlölte a század legnagyobb íróját, hiszen az a klasz- szikus múltért annyira rajongó mester, a századforduló éveinek „legemberibb embere”, ahogy Ady France-t nevezte, szerette az egyszerű kisembereket, a Orainquébilléket, álak nagy gyámoltalanságukban ártatlanul szenvedik a kapi talista rend törvényeinek csalafintaságait. Gyűlölték France-t, aki eljárt a munkásgyűlésékre, s tollával szenvedélyesen harcolt a klerikálisok ellen. 1898- ban az első volt, aki aláírta Zola tiltakozását, a j’accuse-t és iróniája segítette leleplezni a reakciót, amely megrendezte a Dreyfus-pert. Emberi nagyságát találóan jellemzi az az emlékbeszéd, amelyet Zola sírjá nál tartott, de még jellemzőbb volt emberi magatartására és nagyságára, hogy szkeptikus, meditáló lénye ellenére a szocializmus táborába állt. „Anatole Fran cé — írja Lenin — az első volt, aki a Szovjetunió védelmére a haladó francia értelmiség élére állt.” A nápolyi Giacomo Tedeschí profesz- szor híres-neves orvosa városának. Orr facsaró szagokat árasztó házát az In- coronata tőszomszédságában találjuk; sokan keresik fel e házat, de legsűrűb ben azok a széplányok, kik a Santa Lucián a tenger mélyének minden ízes falatját árulják. A híres-neves orvosnak minden. bajra, nyavalyára van gyógyí tó balzsama s odvas fogad sem restellí kihúzni a szádból; ünnepnapok más napján mesteri ügyességgel varrja ösz- sze a verekedő legények felhasadt bő rét Ajkán szaporán pereg a partvidék ékes konyhalatinsággal kevert tájszólá sa, ha női pácienseit meg akarja nyug tatni; a páciens ilyenkor a behemót dí- vánon piheg. Ez aztán a bicegő, recse gő-ropogó, mocskos díván! Párját hiá ba keresnéd öt világrész tengeri kikö tőiben. A professzor apró emberke: ke rek arcában zöld szemek ülnek s hosz- szű orra girbe-gurba ajkakat árnyal be. Párnás vállai, hegyes hasa, s piszka- fa-vékonyságú lábszárai az antik Stellá nak alakjait juttatják eszünkbe. Szabó Gyula rajzai.
