Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Egri Viktor: Levél fiatal dráma és prózaíróinkhoz
többiekét. De Nerudáí és Nazim Hikmetet is. És olvassák klasszikusainkat, Ba lassit, Berzsenyit, Vörösmartyt, Aranyt, Petőfit és József Attilát. Legyen min den olvasmányuk bíztatás és ösztönzés, hogy jobbat, igazabbat, valóban költőit adhassanak. Mindezt itt kiegészítem azzal, hogy a marxizmus-leninizmus ta nulmányozása elengedhetetlen követelménye annak, hogy a kezdő tollforgató íróvá váljon. „Egy fejlődő, kialakuló társadalomban rejtetten-nyíltan sokféle elmélet, sok féle világnézet kereng. Idegen, ellenséges világnézeti hatások ellen senki sincs eleve beoltva. A világnézet nem születés dolga, ezt az ember magának vívja ki. A születés legfeljebb csak fogékonnyá tesz bizonyos világnézet elfogadására vagy elvetésére, önmagában azonban mit sem dönt el. Aki nem küzd állandó, tudatos munkával, s itt nem szégyen a szó: tanulással azért, hogy magát az általa helyesnek felismert forradalmi világnézet eszmei szintjén tartsa, az könnyen beleeshet visszahúzódó ideológiák csapdájába. A közömbösség az el mélettel szemben maga is kispolgári nézet, s ugyanekkor egyéb kispolgári né zetek szálláscsinálója”, írja Király István a Csillag 1954. októberi számában. Azért idéztem ezt, hogy az eszmei hiányok következményére figyelmeztessek vele. Ez a következmény az írás legveszedelmesebb tünete: a sematizmus. A sematizmus, amelyet az élet lényeinek felületes ismerete szül és eszmei tájéko zatlanságunk támaszt alá. Prózai művekkel, novellával, kisregénnyel jelentkezők nem egyszer hivat koznak arra, hogy ők aztán igazán töviről-hegyire ismerik a falut, a bányát, a gyárat, hiszen ott töltik életük javát, nem vádolhatjuk meg őket tehát azzal, hogy idegen előttük ez az élet és nem látják a valóságos tényeket. Hogy a va lóság ismerete még sem szül remekművet, magyarázható a művészi ábrázolás fogyatékosságaival, a sematizmussal, amelynek táplálója az eszmei tájékozat lanság. — Ügy beszéltetem az embereimet, ahogy hallom őket. Az ő szavajárásukat másolom. Azt cselekszik művemben, amit valóban megtettek, — hallom gyak ran az ellenvetést. Vajon naturalisztikus pontossággal kell visszaadni egy semmitmondó, üres fecsegést vagy olyan beszédet, amely tele van frázisokkal, szólamokkal? Va jon a tettek puszta lerögzítése a valóságot, az élet teljességét tükrözi-e, ha nem hatolok a mélyére, nem fedem fel a tettek rugóit, nem keresem meg a konflik tus szerteágazó szálait és erőit? * * * - Vajon K. Gyula hiteles képet ad-e a garammenti község életéről, a nemzeti gyűlölködés megszűnéséről, a megértés útjáról, ha így beszélteti hőseit: „— Mondjad csak Böske, mért beszéltél olyan foghegyről a kérdéseimre, pe dig csak véled szeretek beszélni. Hiszen ma is észrevehetted, hogy én csak té ged ... — tovább szégyenlette kimondani a szót, a lány akarva s nem akarva követelte, hogy mit akar mondani azzal, „hogy én csak téged3’. Tíz sorral alább kiderül, hogy a lány megbánást érez a legény sértődöttségén és lágyabb hangon mondja: „— Nézd Ferkó, minden jó volna és minden szép volna, ha ti is a megértés útján haladnátok. — Miféle megértés útján? — kérdi kíváncsian Ferkó. — Azon a megértés útján, — feleli Böske —, hogy nem gyűlölnétek bennün ket azért, hogy magyarok vagyunk és többször hangoztattátok azt, hogy itt Csehszlovákiában nem is volna helyünk, csak Magyarországon. — Kérlek, én nem mondtam ezt Böske! — Lehet, hegy te nem, de az ilyen kijelentésekre néked sem tudok hinni. Nem tudok hinni mindaddig, amíg mindnyájan a megértés útjára nem léptek, amíg meg nem értitek azt, hogy nincsen nemzet és nemzet között különbség...” Dicséretes szándék, hogy K. Gyula a nemzeti gyűlölködés ellen a . tollával is harcolni próbál, ám jó szándéka mindaddig kárba vész, tolla csorba marad, amíg a kérdést ilyen felületesen érinti és a művészi megformálásra ügyet sem vet Nem felelheti erre, hogy mélység, a probléma mélyebb megértése és mű vészi munka nem követelhető tőle, hiszen nem érzi magát kezdőnek: kísérő le velében azt kívánja, hogy írását közölje le a Fáklya, ő maga tehát közlésre érettnek tartja.
