Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Tóth Tibor: Pünkösdi királyság
Süveges szövetkezeti elnök (Husvár Ferenc) Körmösre (Király Dezső) bízza a szö vetkezet vezetését. relmi idillje derűs aláfestésként kíséri a darab cselekményét Komédiának szánta darabját Egri, ami természetes is, hisz az alapötlet — a reakció átmeneti uralomrajuttatása és leleplezése — megköveteli a komédia, a szatíra eszközeit Helyenként azon ban kizökken a komédiából, társadalmi — és népszínmű-elemeket használ fel, ami érezhető törésre vezet Ez minde nekelőtt az első felvonásra vonatkozik, ahol a kissé hosszadalmas expozíció, majd Gergely és a két lány, Marika és Ilus daloló jelenete sincs szerves össze függésben a szatíra tulajdonképpeni cse lekményével, alapötletével és lassítja a komédia kifejlődését A „Pünkösdi királyság” témájának természetes következménye, hogy a da rabban túlnyomórészt negatív alakok kal találkozunk Ezeknek az alakoknak a megformálása sikerültnek mondható. Egri őrizkedik attól, hogy eltúlozza a sötét színeket, mindegyik negatív alak jába visz emberit, úgyhogy valameny- nyit hitelesnek, élőnek érezzük. Körmös például, bármennyire is mindenre el szánt véreskezű gyilkos, feleségével, a nagyszájú kulákasszonnyal szemben közönséges papucshős és pisszenni sem mer, ha az asszony megindítja a kerep lőjét Nem kevésbé jól sikerült Fűrész nek, a kelekótya, süket harangozónak és Varjú Ábrisnak, a köpönyegforgató ál-kommunistának az alakja is. Jóval színtelenebbek, erőtlenebbek a pozitív hősök. Sikerültnek egyedül Ber- náthné alakja mondható, a sok bajt, bá natot elszenvedett özvegyasszonyé, aki még akkor is, amikor végre jóra fordult a sorsa, egyre csak siránkozik, óbégat, mert nem jut mák a kalácsba, de hogy kenyértörésre kerül a sor, ő mondja ki a falu ítéletét: „A mienk ez az élet, nem kell többé a régi!” Nem lehetünk elégedettek Gergely nek, a komédia pozitív hősének, a fo nák helyzetek bonyolítójának alakjával. A szerző ezt az alakot amolyan Ludas Matyi-féle népi hősnek szánta, aki tu lajdonképpen kezében tartja a darab sorsát, ő viszi előre a cselekményt. Ez a szerep nem domborodik ki eléggé, nem egyszer úgy látszik, hogy sodró dik a feltámadni vélt hatalmuktól meg- ittasodott Körmös és Hattala, a jegyző mellett és nem ő az, aki arra vezeti a fészkükből kiugratott reakciósokat, amerre akarja. Igaz, éppen Gergely alakjának ereje, a szerző — sokszor ki nem mondott, csak érzékeltetett — szán dékának érvényesülése sokban függ a
