Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Egri Viktor: Budapesti színházak
akartok, a Katona József Színház pedig a Sok hűhó semmiért bűbájos előadásai val igazolja, hogy Budapesten a Sha- kespeare-kultusz új virágzásnak indult és e kultusz koronája a Nemzeti Szín ház Otheüo előadása. Az Othello a magyar színpadoknak legművészibb és egyúttal legsikeresebb előadása a felszabadulás óta. Hozzátehe- tem azt is, hogy életemnek egyik leg nagyobb színházélménye. Láttam már sok Othellot, köztük a felejthetetlen Moissiét, de Bessenyei György alakítá sánál emberibbet és őszintébbet még nem. Nem tudom összemérni Bessenyeit a grúz Charavával — akinek filmről is mert nagyszerű Szkander bégje örök ké emlékezetünkben marad — s akiről a Szovjetunióban járt szakembereink a legnagyobb csodálat hangján, mint nap jaink legnagyobb Othellójáról emlékez nek meg, csak azt állíthatom, hogy Bes senyeinél elemi erejű játékról van szó, amelyben a művész megjelenése pilla natától a tőrdöfésig a realista színját szás magasiskoláját mutatja. Ez a mór nem fékezi örömében szertelen mozdu latait, gesztusai szélesek, járása csupa lendület és ölelése, noha vére már las súbb ütemre lejt, minden gyengédsége mellett viharos és boldogító. így válik aztán érthetővé, hogy a féltékennyé tett férfi őrjöngéséből a földre rogy és eladél, — csak egy szertelen, nagy- indulatú ember nem tudja fékezni ma gát, nem tud uralkodni magán. És ami kor a féltékenység mérge átitatta teste minden parányát, — ölnie kell, hogy levezesse féktelen dühét. Mindezt meg játszottá előtte nem egy nagy művész, de van búcsújelenetének néhány pilla nata, amelyekben túlnő önmagán, elő dein és valamennyi kortársán. Amikor megtudja, hogy Desdemona ártatlan volt, egy félpercre felragyog az arca, mintha mennyei boldogság sütne rá: megrázó ez a pillanat, hogy visszakapta hitét, hogy újra tud hinni felesége ár tatlanságában és az emberben. Aztán jöhet a vég, a tőrdöfés, amely véget vet életének és pontot tesz a tragédiára. Nincs helyem, hogy hosszabban mél tassam a Bessenyei köré csoportosulok játékát, Szörényi Éva megindító nőies ségét, Major Tamás félelmetes Jágó- alakítását, de meg 'kell állnom Nádasdy Kálmán és Major Tamás rendezői mű vészeténél, amely túlcsordul a vasfüg gönyön, a játékot szinte a nézők közé viszi, hogy nagyobb térrel, hanggal és színnel emelje a shakespeari mondani való fenségét. És felejthetetlenek a mo numentális színpadképek is, gazdagok, színesek, a középkor vérbő, vad és szer telen világát lehellők. A Katona József Színházban szóhoz jut Shakespeare kortársa, Ben Jonson is „Volpone” című komédiájával és ugyanitt két Moliere, a „Tartuffe” és a „Nők iskolája” tarkítja a műsort A Ma gyar Néphadsereg Színháza Schiller „Teli Vilmos”-át játssza közel század- szor és Rostand „Cyrano de Bergerac”- ját változatlan nagy érdeklődés mellett Az utóbbinak 175. előadását láttam Sza bó Sándorral a címszerepben. Elbűvölő a Néphadsereg Színházának Cyrano elő adása, varázsosak mindenekelőtt Fülöp Zoltánnak romantikus hangulatot árasz tó színpadképei. Szemet és szívet gyö nyörködtető Egri István és Szendő ren dezése. Szabó Sándor meleg pátosza el ragadó, elmés és kacagtató, könnyed virtuozitással kezeli a nyelvet, alakítá sa a nagy Pethesére, a legnagyobb ma gyar Cyranoéra emlékeztet, csak az utolsó képben, a haldoklás jelenetében éreztem még kissé fiatalosnak, hiány zott belőle a harcban és szellemi tor nákban megfáradt öregség bölcs derűje, a francia óborok ízére emlékeztető édes keserűség. Körülötte a fiatal, tehetséges színészek egész csapata szóban és moz dulatban hozza a néző elé a hősi szín játék varázsos romantikáját. Igazi szín ház ez, ahogy az egészen más fajsúlyú Teli Vilmos is, a szabadságharcnak ez a nagyszerű német éneke gyönyörköd tet, nevel és elgondolkoztat és szabad dá teszi a néző lelkét lelkes szólamai val. Mozgalmas tömegjelenetei különö sen lenyűgözőek és Deák Sándor kitű nő az örökértékű Schiller-dráma fősze repében. A Petőfi Színházban, az ifjúság szín házában Jókai Mór romantikája árad a színpadról, Baradlay Kázmér, a Kőszívű ember fiai élik itt estéről estére hősi életüket és a magyar klasszikusok sorát Csíky Gergely „Buborékok” című víg játéka zárja le a Nemzeti Színházban. Avagy ide, a klasszikusok közé sorol jam Móricz Zisigmondot is, akinek Űri Muriját új rendezésben a Nemzeti Szín ház játssza? A nagy magyar realistának ezt a játékát a legkitűnőbb magyar ren dező, Gellert Endre rendezte. Gellértnek sikerül a régi magyar vidéki földbir tokos urak dőrén tékozló, dinom-dáno- mos cigánymuzsikás világába vezetni a nézőt és lenyűgöző drámai erővel meg mutatni a hatalmaik végóráit élő ma gyar urak haláltáncát, amelyben az újításokról, korszerű gazdálkodásról áb rándozó Szakmáry Zoltán törekvése, a társak közönyében, a feleség megnean-
