Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Jankovich Imre: I. J. Repin
élén álltak. Ennek az időnek drámai epi zódjait örökíti meg Repin az előbb föl sorolt képeiben. Érdekes párhuzamot lehet vonni mind tartalmi, mind formai szempontból ezek között az alkotások és a mi Munkácsink halhatatlan művei között. A drámai feszültség, a széles el beszélőképesség, az ábrázolt személyek ről adott leiekbe látó jellemraizok mind két esetben sok kapcsolatot mutatnak. Repin következő képe, a „Rettenetes Iván megöli fiát“ — a történelmi tema tika ellenére lényegében szintén forra dalmi tendenciájú művei közé tartozik. A kép Iván cárt ábrázolja abban a pil lanatban, amikor fia meggyilkolása után őrjöngő borzalommal' döbben rá tette szörnyűségére. Repin ebben a. képében aktuális politikai mondanivalót tár a kö zönség elé, amikor a cárt, mint gyil kost ábrázolja, a kivégzett forradalmá rok vérét pedig, a cárevics kiömlő vé rével jelképezi. A kép keletkezéséről maga Répán így nyilatkozott: „1881-ben egy este Rimszkij-Korzakov új szerze ményét, a ,,Bosszú“-t hallottam. Óriási hatással volt reám, ezek a hangok egé szen' hatalmukba kerítettek és gondol kozni kezdtem, vájjon ecsettel is ki le hetne-e fejezni ezt a hangulatot, ame lyet bennem a zene hatása vált ki. Eszembe jutott Iván cár. 1881-ben volt ez, a március elsejei véres gyilkosság mindenkire mély hatással volt. Milyen vérözön pusztított eíbben az évben! Úgy dolgoztam ezután mint egy megszállott. Borzasztó pillanatokat éltem át, gyakran menekültem a képtől, gyakran elrej tettem. Barátaimnál is hasonló hatást váltott ka a kép. Valami azonban mégis vonzott hozzá, úgy, hogy újra meg újra nekifogtam dolgozni rajta“. Az orosz közönség megértette Repin mondanivalóját, egész tömegek látogat ták a peredvázsnyikok tárlatát, míg a kormány közbe nem lépett, be nem til totta a kép kiállítását. Később a mű a Tretyjakov galériában került a közönség elé. ‘ - A művész még csugujevoi tartózkodá sa alatt gyakran ,volt tanúja a környék beli híres egyházi körmeneteknek, me lyek hatása alatt, festette meg életének egyik legnagyobb művét, az „Egyházi körmenetet“. A képből sugárzó széles elbeszélőképesség, a jellegzetes embertí pusok psznhológiai értékelése, valamint a virtuóz előadási mód és a hangulat- képző erő következtében nyugodtan so rolhatjuk ezt a művet a képzőművészeti kincsek legteiválóbbjai közé. Repin kcteák természete, egészséges humora, szahiadságszeretete nyilatkozik meg következő képében, mely tartalmát egy XVI. század korabeli epizódból me ríti. A Dnyeper déli folyásánál, válasz-, tott atamánok alatt élő szabad kozákok fölszólítást kaptak IV. Mohamed török szultántól. Azt követelte tőlük, hogy is merjék el fönnhatósságát. A kozákokat ez az üzenet részben fölbosszantotta, rész ben megvetésre gerjesztette. Végezetül ■nekiláttak a válaszlevél közös megfo galmazásához, amelyben bizony nem ta karékoskodtak a borsos szavakkal. Ez röviden Repin „A záporozsed kozákok levelet írnak a szultánnak“ című képé nek mondanivalója. A művész ezt az epizódot, mint a kozák nép megalku vásnélküli szabadságszeretetének meg nyilvánulását értelmezte és ez képének leszűrt lényege is. Egy művén sem dol gozott olyan szeretettel és olyan alapos felkészültséggel, mint ezen. A munka kisebb-nagyobb meg szaki t ás okka 1 közel tíz évig tartott. Ez alatt az idő alatt Ré pán mindjobban megszerette a választott témát és mindjobban megismerte a ko zák nép lelkivilágát. Ezzel kapcsolatiban , Sztaszovnak a következőkép számol be: „Nem hiába írt róluk Gogol, — min den igaz — valóban „ördögi“ nép! Sen ki a világon neon ragaszkodik úgy a szabadsághoz, testvériséghez, mint ők! Ziáporozse mindig szabad maradt és sen kinek sem vetette alá magát!“ Sokáig tartott a mű születése, de a munka nem volt hiábavaló. Repin eb ben a művében szinte programmot adott, a piult tükörképét mutatta fel, amelybe belekomponálta az orosz nép szebb jövőbe vetett hitét Az említett művek Répán legkiemel kedőbb alkotásai és mind művészi tevé kenységének aranykorában keletkeztek. A múlt század végétől kezdve azonban a művész mindinkább magába zárkózik és eltávolodik korának életproblémái tól, minek következtében művészete el veszti éltető gyökerét. Itt ismét utalha tunk Munkácsyra, akinél a szédületes siker és népszerűség szintén művészete hanyatlását vonta maga után, Repin a kilencvenes évek elején véglegesen vidé ki birtokára költözik és teljesen elzár kózik a nyilvános élettől. Ettől az idő től kezdve kivételes tehetsége már csak rit/kán csillan fel, mint például kiemel kedő aroképsorozafaiban. A század ele jén Finnországba költözködik, ahol el szakadva hazájától betegen él egészen 1930-ban bekövetkezett haláláig. JANKOVICH IMRE *
