Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Szántó László: Lenin a halhatatlan tanító és vezér
Ellenkezőleg: „Meg vagyunk győ ződve, — írta — hogy a marxizmus csupán az alapköveit rakta le an nak a tudománynak, amelyet a szo cialistáknak kell tovább fejleszteni minden irányban, ha nem akarnak elmaradni az élet mögött. Ügy gon doljuk, hogy különösen az orosz szo cialisták számára elkerülhetetlen Marx elméletének önálló feldolgozá sa, mert ez az elmélet csupán álta lános vezérelveket ad, amelyeket specifikusan máskép kell alkalmaz ni Angliában, mint Franciaország ban, Franciaországban máskép mint Németországban, Németország ban máskép mint Oroszországban“. Lenin és a leninisták azért típusai az igazi marxistáknak, mert tevé kenységük nem a Marx és Engels műveinek bemagolásában és hangoz tatásában merült ki, mint a bóche- reké a talmud bebiflázásában, hanem arra összpontosítják minden figyel müket és igyekezetüket, hogy a marxizmust és a tudományt megva lósítsák, hogy megtalálják megvaló sításának módját és eszközeit, s megváltoztassák ezeket a módokat és eszközöket, ha a cselekvés körül ményei és feltételei megváltoznak. Ezért a leninisták nem a könyvekből merített hasonló és párhuzamos ese tek összehasonlítása alapján cselek szenek, hanem cselekvésük környe zetének- és feltételeinek konkrét tanulmányozása alapján. Nem citá tumokra, nem a klasszikusok gon dolatainak idézgetésére támaszkod nak, hanem a klasszikusok művei ben felhalmozott, de más kort és helyet illető megismerés segítségé vel konkrétan vizsgálják saját eddi gi gyakorlatukat és annak feltételeit s önbírálatukkal felfedett hibáikból tanulnak, s tanítanak másokat is építeni az úi világot és új embert. Ennek a teremtő felfogásnak kö szönhető, hogy a lenini marxizmus a világmunkásság legellenállhatatla nabb fegyverévé vált, amelynek se gítségével 36 év előtt megkezdte a kapitalizmus világméretű felszámo lásának történelmi folyamatát. A marxizmus dogmatikus eltorzí tása azonban nem egyedüli bűne a szociáldemokrácia ideológusainak, amely ellen küzdve Lenin leniniz- mussá fejlesztette a marxizmust. Ha a dogmatizmus a burzsoázia ideoló giájának (amelynek a dogmatizmus a lényegbeli jellemvonása) a hatása és tükröződése a szociáldemokrácia ideológiájában és gyakorlatában, úgy ez a hatás más formában is je lentkezett. A szociáldemokrácia ideológusai soha nem értették meg a marxista elmélet sokoldalúságának egységességét, nem értették meg, hogy az eredeti, az igazi marxizmus a saját filozófiájának (módszeré nek, logikájának, ismeretelméletének és világnézetének), ökonómiai taní tásának és politikájának a szerves egysége, amelyet nem lehet büntet lenül, t. i. anélkül felbomlasztani, egyik vagy másik oldalát elhanya golni, egyik vagy másik részét ba gatellizálni, hogy ezzel az egész tanítás is fel ne bomoljon, le ne zülljön. S mivel a marxizmus ilyen egységet alkotó jellegét nem értet ték meg (s mivel időközben elnyárs- polgánasodtak is) a szociáldemokra ta ideológusok a marxizmust csak hamar a burzsoá ideológia és gazda ságtan egy változatává tették. Nem véletlen, hogy a marxizmus egysé gességét ép a legérzékenyebb pon ton, a filozófiai oldalán kezdték ki. „A dialektikus materializmus a He geli filozófia maradványa a marx izmusban s ezért: „ki vele“ hangoz tatták a szociáldemokraták, s ebben a tekintetben az elmélet és gyakor lat egységének elvét is megvalósítot ták. A marxizmusból kimetszették annak „éltető lelkét“, ahogy Lenin a dialektikus és történelmi mate rializmust nevezte, s helyébe a bur- zsoa filozófusok körében éppen di vatba hozott filozófiát tették. A bur. zsoa filozófiai divat majmolását a szociáldemokrata ideológusok Kant filozófiájának hirdetésével kezdték, majd Mach idealizmusával és az új hegeliánusok szofisztikájával foly tatták, hogy végül oda züiljenek le, hogy akármilyen sötét tévtant, ha az filozófiának adta. ki magát és a burzsoázia elfogadta, ők is a marx izmussal összeegyeztethetőnek je lentsenek ki. így pl. a H. Interna- cionálé ideológusainak vezérkolom-
