Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Szűcs Béla: A nagyravágyó magocska
ÍL nagyravágyó magocska Harrnus Károly rajzai.-Kies erdőszélen, magas domboldalon élt sok-Sok gyermekévei Pitypang anyó Messziről olyannak tűnt a népes család, mint egy jókora vattacsomó. Pitypang anyó gyakran mutogatta apró gyermekeinek a gyönyörű, termékeny vidéket. Arról mesélt nekik öreges hangján, hogy ilyen dúsan termő föld, ilyen saemkápráztatóan szép táj sehol nincs a világon. Pitypang anyó őseit a szél messzi vidékről hozta ide. Az ős hazában tíiyan szegénység volt, hogy az az anyóka alig-a Mg tudott néhány ma- gocskát felnevelni. A gyerekek aztán szétszóródtak a nagyvilágban. Egyik •napkeletnek, másik nyugatnak s a töb biek, ki erre, ki arra, indult új hazát keresni. Testvérei közül sokan a ten geribe vesztek, mások a sziklás hegy oldalakon kötöttek 'ki, ahoű még egy ujjnyi termőtalaj sem fedi a zord szik lákat, és bizony ott pusztultak el. őt pedig iderepítette a szelecske az erdő szélre és milyen- nagyszerű élete van. Az a sok-sok pitypang szerte a legelőn, már mind rokfsn. Ezután arra oktatta magocskáit Pitypang anyó, nehogy messze repüljenek innen. Megmutatta a dombokat, halmokat, völgyeket, ahol majd megtelepedhetnék. Mindegyik ma- gocska hálásan megköszönte anyóka ta nácsait, csak egyetlen rakoncátlan gye rek akadt, aki nem hallgatott a szülői szóra, mindenkinél okosabbnak tartotta magát és visszafeleselt: Maradjatok gyáva magok! Én köztetek nem maradok! Meguntam már e vidéket, keresek én újat, szépet. Nemsokára útra kelek, messze visznek majd a szelek, idegenbe, szebb hazába, örök tavasz országába. Bejáram a nagyvilágot, s hol legjobb lesz, ott megszállok. Hiába próbálták meggyőzni; a nagyra vágyó Mag ócskát arról, hogy bármerre jár a földtekén, szebb otthonra, jobb ha zára úgy sem talál. Falrahányt borsó maradt minden szó. Egy hajnalon, mikor vad szél tom bolt a hegyoldalon és Pitypang anyó féltőn biztatta a magocskákat, hogy ka paszkodjanak erősen, mert a dühös szél. ki tudja merre repítené őket, a nagy ravágyó Magceska elengedte a többie ket és kacagva búcsúzott: Repíts csak szél jó messzire, nem hallgatok én senkire. Kapaszkodj jól gyáva népség, szeíllő nektek untig elég, az is elvisz a szomszédba. Egy hős lat*, e nagy családba’! Ezzel el is tűnt az erdők mögött a messzeségben. A sok testvér-mag ócska és Pitypang anyó sajnálkozva néztek a hencegő, nagyravágyó Magocska után. írta: Szücs Béla
