Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - L. Kiss Ibolya: A költő tragédiája
S Váradon marad a szerencsétlen, adósságtokba merülő asszony, hogy az tán mind lejjebb és lejjebb zuhanjon a magakereslte lejtőn, hogy végül, agyon gyötörtén, beteg szívével, deliriumos láztól sorvadozva a várad] közkórház- bán hunyjon el mindenkitől elhagyatva. Az eseményeket időtávlatból kell mér legelni. Közel száz évnek kellett a Ma dách házaspár tragédiája felett elsuhan nia, hogy ne botránkózzunk meg azon, amit a letűnt etikettes kor bűnnek könyvelt el s lelikámegháspn3iásnak könyveljük el azt, amit a nógrádi dzsentri világ szabályai romlottságnak bdllagozott. Madách Imre emlékét tiszteljük meg, ha az igazságnak megfelelően megvéd- jük az annyiszor megkövezett feleségét, az öirök „Évát”, akit sohasem a meg- gondoTltság. vagy kiszámítotitság, hanem csak az indulatai vezettek s aki neme akart mást, csaík boldogságot. Fiát, aki a íevélborítéfejon nagyságosnak titulálta, igy intette le: „Én sohasem vágytam nagyságra, — csak boldogságra”. Ma már bebizonyított tény, hogy Frá ter Erzsi labilis idegrendszerű, neuro- patihiás egyéniség volt, akinél élete vé gén az el méh á bar ödpttság tünetei mu tatkoztak Gyermekeinél is — átörök lés folytán, — kiütközik az abn ormi tás. Fia, Aladár spiritiszta, aki szellle- mekfeel társalog, ahelyett, hogy gyógy intézetibe vitetné anyját, mikor róla ezt a szörnyű hírt közük a biharmegyei Ma/rgittálból: „... őrjült, az utcákon mezítláb jár-kél és a réteken alszik”'... A fiú szíve kőkemény marad, a sorsára hagyja szerencsétlen szülőanyját. Jolán, a máspdik gyermek normális életű asszony. Második férjhezmenete- le lánya 18 éves gimnazista jta- mulótársához, szintén nem nevezhető megszokott jelenségnek. Borbára (lArinko) 18 éves karától 70 éves korában 'bekövetkezett haláláig a Lipótmezőn él mint elme háborodott. (Henriczy szerint az ok: a nagymama, aki sehová nem engedi a fiatal lánykát. Fiatalembert nem enged a közelébe, mi vel egyik udvarló sem elég előkelő sze mében. Beleszeret tehát inasukba s mi vel megtiltják a vele való érintkezést: megőrül) ...Madách kedvencét. Arinkó- jót bolondokházába csukják, ahelyett, hogy megengedte volna nevelő nagy anyja, hogy élje a vele egykorú fiata lok vidám ^életét. Vajjön ismerte a szár mazási előkelőségre annyit adó öreg asszony évek óta porladó fiának sorait? „Kétséges rang-e hát szellem, tudás? Hol van nemesség, más ezen kívül?” Az Ember Tragédiája írójának s csa ládjának élete, valóban tragédiák soro zata. A múlt kegyetlen volt Madách Imréhez — ez kétszeresen kötelez min ket a kegyeletre. A Tragédia olvasója vagy a néző, aki színpadon gyönyörködik a halhatat lan mű szépségeiben, vájjon sejtik 2 hogy máig nincs Madách Múzeum? S hogy annak a háznak sál étromos falai ról, melyek íl'átták: szürkülettől pirkada tig tépelődni a haza sorsán, vagy soro kat róva a költőt, porlik a vakolat? Hogy az ajtóik és ablakkeretek, melyek még magiikon viselik Madách keze érintését, már csak tűzgyújtásra alkal masak? A kastélyról néhány év előtt így írt Henriczy: „ ... benéztem a költő szobá jába is, melyben az Ember Tragédiáját alkotta. Éppen akkor válogatták benne a rothadt krumplit az egészségestől...” S ma? A kastélyt ezidőszerínt iskolának használják. Az épület kívülről siralmas állapotban van, belül úgy-ahogy ki van javítva. A szoba, amelyben a költő al kotott, most igazgatósági iroda. A vala mikor ápolt park libalegelő, melyben néha a vihar kidönt egy-egy százéves fát, régmúlt idők néma tanúit, A sáremlék is erősen megrongálódott a háború alatt ki kellene javíttatni. Valamikor Bayreuthban járván, túl zottnak találtam azt az ünnepélyessé get, amely körüllengte Wagner mú zeummá alakított otthonát. Szinte láb ujjhegyen kellett lépnünk a szobákban. S emlékszem, megmosolyogtam a Wagner s felesége, Liszt Cosdma a ház melletti ' közös sírhantját borító borostyánt, mely úgy íényüett, mintha naponta mosogat ta volna olatjjal a német pedantéria, és az utódok hálája ... A Tragédia halhatatlan költőjének egykori lakóhélye, dolgozószobája, sír emléke nem érdemelnie feleannyi gon dosságot? Úgy hiszem, a Műemlékvédő Hivatal és az írószövetség hálás feladatot telne itt Sztregován. Olyan feladatot, amelyet a Tragédia olvasói és nézői, a nagy ma gyar tragédiaíró és költő tisztelői és hívei nagy megértéssel, hálával és kö szönettel nyugtáznának. L KISS IBOLYA
