Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Duba Gyula: Félévi hajrá!
— Filc Kleofás, gyere ki — hangzott a hívás a katedra felől Filc felállt, kicsit elpirult és kiment a Itáblához. — Készültél? — kérdezi <a tanár teljesen feleslegesen. Kleofás az ilyen szem• ielenkedő, indiszkrét kérdésekre mindég lakonikus rövidséggel és tömör nem- mel felelt. Érdeklődve figyeltük, hogyan adja újabb tanújelét pompás jellemé nek. Kleofás körülnéz, majd lesüti a szemeit és nagyon alázatosan válaszol: — Igen kérem, készültem. Az egész osztály megdermedve bámult rá, azt hittük, nem jól hallunk. Ho gyan? Filc Kleofás, a SZÍRT tanult? Készült az órára? Filc, aki nem enged vackokat a fejébe, mert nincs már ott hely a sok sütnivalótól. Hihetetlen! 1A ta nár sem érti a dolgot. — Hogy mondtad? Tanultál? És ez komoly? — Igen, —• rebegi megtörtén — komolyan tanultam. Két perc alatt bebizonyította, hogy minden komolysága ellenére sem tud semmit. Azután drámai gyorsasággal követték egymást az események. Kleofás minden előzetes figyelmeztetés nélkül bejelentette, hogy jön a félév és ő meg nyomja a gombot, ő teljesen normális, épeszű ember, tanulni tud, ha akar és most akar. Eddig nem akart, de a félévi bizonyítvány, az mégis valami, s ennek érdekében mindent megtesz. Megkért, segítsünk nemes elhatározása sikeres véghezvitelében. Aztán megkezdte. Pár napon belül átolvasta az egész félévi anyagot és sike rűit olyan zűrzavart teremtenie fejében, amihez képest az a bizonyos bábeli-zűr ártatlan kis pajkosságnak bizonyult tvolna. Felelések alkalmával tett felelőtlen kijelentéseit szállóigékként alkalmazták. Osztatlan bámulatot és elismerést nyert az az állítása, hogy a bolha az ugrálok csoportjába tartozik, s közvetlen rokonai a kenguru meg a veréb. Sőt a {rúd- és magasugrókat is közéjük akarta sorol ni, de aztán meggondolta. Ő volt az, aki Pilátust . királlyá koronázta, felültette az angol trónra és nyolcszor megházasította, Napóleont meg északsarki felfede zőútra küldte, ahol <az szegény megfagyott. A végén már annyira volt, hogy a feje állandóan reszketett és bármikor megesküdött, miszerint hatszor nyolc az huszonnyolc. Végül belátta, hogy a dolog nem megy, valami mást kell csinálni. Utolsó mentségként az emberi irgalmasságra és könyörületességre hivatkozva felvet te a megtört, mindent szánó, mindent bánó, hús ember diákját. Olyan sajná- latraméltó és megtört volt, hogy az emberek sírvafakadtak láttára és zokogva biztosították részvételükről, valamint mély együttérzésükről. Gyakran láttuk Őt tanárokkal beszélni. Ilyenkor bánatos arccal zélt a szüleiről, tanulmányi se gélyről, rossz barátokról, ifjú meggondolatlanságról és hogy többet soha, soha, csak még most- az egyszer... Irgalom! Ezek a beszélgetések később valóságos üldözésekké fajultak. Tanáraink már messziről kerülték Kleofást. Ő pedig annál bőszültebben folytatta rajtaütés szerű, meggyőző hadjáratait. Szavahihető szemtanúk mesélték, hogy egyszer háromszáz métert futott a villamos után, csakhogy beszélhessen Mákos tanár elvtárssál. Tovább is futott volna, de belerohant egy kerékpárosba és felborítot tal Míg udvariasan végighallgatta a jellemére és családjára vonatkozó tárgyi lagos megállapításokat, a villamos Mákos tanárral eltűnt. A konferencia napján Filccel nem lehetett beszélni. Nem volt normális. Ne kitámaszkodott a tanáriszoba előtt a falnak és eszelősen bámult >a csukott ajtó ra, ahonnan bészélgetés halk moraja szűrődött ki. Végre, egy örökkévalóság után, székzörgés és halk dobogás jelezte, hogy vége a konferenciának. Kinyílt az lajtó, elsőnek Mákos tanár lépett ki. Kleofás a karjaiba esett. — Mi van, tanár elvtárs, átmentem? — nyöszörögte. — Kettőből buktál — volt a felelet. — Te Filc — mondta Mákos tanár komo lyan — mi történt volna, ha egész idő alatt rendszeresen tanulsz? — Hm — dünnyögte az — vájjon mi*is lett volna?
