Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Bábi Tibor: Tizennyolc év után - egy újságcikk nyomában
öttel több. Ezt nem is én állapítottam meg, hanem a hősi postamester. Bejártam este a íalut, a csendes őszi utcákat. Az ablakokból szelíd villany fény áramlott s itt-ott hallottam a zené- lőmuzsikáió rádiót, itt-ott betekintettem az ablakon, s láttam a nap gondja után megfáradt parasztokat az újság fölé ha jolva. Tehát olvasnak, élnek, tűnődnek sajátmaguk és a világ problémáin. tem. A kastélyban helyezték el. A gyer mekek számára való tekintettel csak két tanteremre van szüksége. Annál népe sebb-nagy óbb a magyar iskola. Tizenöt osztálya van. Az oktatást tizenhat tan erő végzi, s egyre eredményesebben. A hiányzások egyre ritkábbak. A gyerme-: keket a tanulásban nem hátráltatja a szülők gondja-baja. A korán liba pász torkodásra, vagy mezei munkára fogott gyermek lassan ismeretlen fogalommá válik. Tapasztalni még ugyan a múlt nyomait. Van az iskolában mindmáig ti zenhárom olyan tanuló, aki megrekedt az alsóbb osztályokban, s talán írni-ol- vasni sem tanul meg rendesen. A gyer mekek szerencsétlensége a háborúra és az egykor rendezetlen szociális viszo nyokra vezethető vissza. Számuk talán megdöbbent, még akkor is sok, ha te kintetbe vesszük az összes gyerekek lét számát; 552 gyermek s köztük tizenhá rom debilis. Az utóbbiak sorsát a te idődben főzték ki a hatalmasok, a te idődben, Diószegi Mihály. Szeretném, ha mostanában újra elve tődhetnél Bősre, hogy megvígasztalődj az egykori keserű tapasztalatokért. Mert ha igaz is a tizenhármas szám, de igaz ság az is, hogy 539 egészséges és okos gyermek nő a faluban. A tanítók is egy- től-egyig haladó emberek. Bár minden megváltozott, vannak nekik is problé máik. Ám éppen a problémák, s azok le küzdése, megoldogatása mutatja képes ségeiket és haladó szellemüket. Vannak, vannak problémák ma is, ne hézségek és félreértések is, és éppen az a vigasztaló, hogy akad ember is, aki megoldja, leküzdje őket. A debilis ta nulókat sem hagyják sorsukra, úgy re mélik, csakhamar létesítenek a járásban egy gyógypedagógiai intézetet. A tanítókat ma is alaposan megválo gatják, csakhogy egészen más értelem ben. Maradi, sötétfejű ember ide még csak véletlenül sem kerülhet, s a hala- dószelleműek után nem kell elmenni a hetedik határba. Itt nőnek, innét kerül nek ki a parasztcsaládok öléből. Hogy csak egyet említsek, a kedves és fiatal Szénás! Piroskát. Tanítónő a nyolcéves magyar iskolában. Édesapja a helyi párt- szervezet elnöke. Édesanyja mosolygó őszülő asszony. Tulajdonképpen nem is Piroskával be széltem, azzal éppen csak találkoztam. Betértem otthonába édesapjához és édesanyjához. Meghitt családi otthon. Alkonyodott már. Az egyszerű modern bútorokat fehér villanyfény szórta be. Szénási néni beszélt, mosolygott, s én meglepődve hallottam szájából híres ze neszerzők és írók nevét. Dvorzsákot, Szmeianát, Liszt Ferencet, Jókait és Mó ricz Zsigmondot emlegette. Nem állítom, hogy zenetörténeti vagy irodalomtörté neti adatokat mondott volna, csak rádiót hallgatott esténként, vagy olvasgatott. Mintha legmegszokottabb dolga lenne, olyan mozdulattal nyúlt a könyvespolc felé s úgy mutatta, mi érdekli az utób bi időben. Olbracht műve volt: Suhaj„ Nikola, a betyár. Gondoljuk meg, egyszerű falusi asz- szonyról van szó, mikor az udvarba tér tem, a ház mögül, a tehénistállóból került elő, hogy fogadjon. Hyen csodák és vál tozások estek meg tizennyolc, azaz tíz év alatt. Ha ilyen a tanítónő édesanyja, mi lyen a lánya? Növünk, egyre növünk. .. itt felekezeti iskolák vannak". így állapította meg egykor Diószegi Mihály s gondolom, keserű volt a szájaize ilyen állapot láttán. Mert mit jelentett a fe lekezeti iskola?. Korlátolt középkori szellemet, felekezeti türelmetlenséget. Az oktatást régen az állam vette gondjaiba. A szlovák nyolcéves iskolát már említet „... A községi könyvtárban alig akad értékes könyv." így vallott egykor Dió szegi Mihály a maga idejéről, s én ti zennyolc év után csak ennyit mondha tok: nem láttam értéktelen-könyvet, pe dig sok gyűlt össze azóta a könyvtárak ban. Ott sorakoznak szép rendben a pol cokon, a szekrényekben, nemcsak a köz ségi könyvtárban, hanem az iskolában ás a szövetkezetben is. Legtöbb talán az iskolában volna, számszerint Jrilencszáz, ifjúsági regények és meséskönyvek. Var ga Mihály tanító szerint százhúsz gyer mek rendszeresen olvas. A községi könyvtárban különböző műveket láttam. Köztük Jókai, Móricz Zsigmond, Veres
