Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Fónagy István és Soltész Katalin: A mozgalmi nyelvről / Szeressük, ápoljuk anyanyelvünket
ja, de egyúttal személytelenné is teszi a mondanivalót. A helytelen nézet csak úgy „előfordul" valaki részéről. Ez ke vesebbnek látszik, mintha kereken azt mondaná az ember, hogy helytelen né zetet vall, hogy téved. „Történt-e szá monkérés a selejt miatt?“ — így veti fel a kérdést egy üzemi lap. Bizonyta lanabb, homályosabb a számonkérés, ha csak úgy történik, mintha valaki va lakitől nyíltan és személy szerint szá- monkér valamit. Túlságosan személy telennek érezzük az ilyen bürokratikus ízű, már igen általánossá vált fordula tokat, mint: „lényeges javulás állott be a munkájukban", mintha nem a dolgo zókon múlnék, ha jobban dolgoznak, ha nem ez a javulás is úgy „állna be", tő lük függetlenül, mint a betegnél a gyó gyulás. Nem ritka az ilyen szerkezet sem: „Meg kell szüntetni a népszerű sítés lekezelését, mely még fennáll egyes tudósok részéről". Egyszerűbb és egyenesebb beszéd, hogyha nem „vala kinek a részéről áll fenn hiba", hanem azt mondjuk, hogy: „egyes tudósok még lekezelik a népszerűsítést". Nyelvünknek egyik sajátossága, hogy határozóragokat is, névutókat is alkal maz A -határozórag (-ben, -ra, -nek, -hoz stb.) szorosan csatlakozik a szóhoz, egy szót alkot vele (házban, házhoz stb.),. a névutó (alatt, mellett, felé stb.) ön álló marad, külön is írjuk (ház mellett, ház felé stb.). A névutók fontos elemei a nyelvnek. Több van belőlük, mint a ragokból, és a nyelv állandóan új név utókat termel (pl. érdekében, számára, következtében), hegy a gondolat árnyal tabb, rugalmasabb kifejezését tegye le hetővé. A bürokratikus zsargon azonban szükségtelenül használ névutókat egy szerű ragok helyett, hogy ezzel is bo nyolultabbá, hosszadalmasabbá, nyakate- kertebbé tegye stílusát. Ilyen feleslege sen nyújtott mondatokat olvashatunk egy üzemi lap cikkében: „Most már üze münkön belül is igen sokféle szovjet gé pet találunk ... Ezért az állandó segít ségért kell nekünk alapszervünkön be lül is elmélyíteni a magyar-szovjet ba rátságot. Ezt természetesen az MSZT- szervezetünk jó működésén keresztül érhetjük el. Ennek érdekében választjuk meg az új vezetőséget, amely hivatva lesz arra. hogy alapszervünkön belül újra megindítsa a vérkeringést az MSZT- vonalon". Oda lett volna minden büro kratikus hímpor, ha a cikkíró üzemün kön belül, alapszervünkön belül helyett azt írta volna, hogy üzemünkben, alap szervünkben; működésen keresztül he lyett azt, hogy működésével; ennek ér dekében helyett azt, hogy ezért. Pedig ezek az egyszerűbb alakok ebben az esetben (természetesen nem minden esetben!) tökéletesen megfeleltek vol na a célnak. Azzal is nyújtható időnként, a mondat, hogy a ragot ragos főnévvel helyette sítjük. Különös népszerűségnek örvend a politikai zsargonban a terén, terüle tén. „Felajánlásainkat már nagyrészt teljesítettük a tanulás terén" — írja dolgozatában egy szakérettségíző leány. „A felkészülésem terén hiányosság volt, hogy visszafelé nem készültem el." „Itt a kollégiumon belül is folyik a verseny a tanulás és a fegyelem terén" — írja egy leány iskolai dolgozatában. Valaki „a pártvezetöséghez való viszony terü letén" talált hibákat. Ezek a mondatok egyszerűbbek lettek volna a ragos ala kokkal: tanulásban, felkészülésemben, fegyelemben, viszonyban. Egy konferen cia végén az egyik részvevő többek kö zött ezt mondta a saját szerepléséről: „Hiányosságok találhatók még nálam a múlt anyag terén" (magyarul: nem ta nultam meg a múlt konferencia anyagát, nem pótoltam még a mulasztásomat). Furcsán hangzott, amikor egy egyetemi hallgató megállapította, hogy „a lemor zsolódás éppen a nők terén következett be." Ugyancsak mulatságos, amikor a lelkesedés bürokratikus köntösben je lentkezik: „Felszabadulásunk évforduló ját ünnepeljük ma. Mindannyiunk szíve dobbanjon meg ezen a téren" — mond ta valaki egy vidéki ünnepélyen. Igen sokan úgy öltik fel ezt a külö nös beszédmodort, mint valami szebb, ünnepibb ruhát. Holott ez a nyelv se nem szebb, se nem jobb annál, amelyet akkor használunk, ha munkáról vagy más, napi kérdésekről beszélgetünk egymással. Nem is szólva arról, hogy ezeken a gyűléseken is munkánkról, céljainkról, eredményeinkről tárgya lunk. Felesleges és káros tehát, ha va lamilyen kellemetlen csengésű, magunk számára is idegenül hangzó nyelveze ten törekszünk beszélni. Ez a nyelv meg hamisítja azt is, amit" mondani akarunk. A dagályos és homályos mondatok el ködösítik a gondolatot, amelyet egysze rűen és tisztán kellene kifejeznünk.
